500 éves az anabaptista tanítás megjelenése a Kárpát-medencében
A Biblia tanulmányozása, a közösség összetartása, a nehéz sorsúak megsegítése – ezek az értékek a baptisták és az anabaptisták számára is kiemelkedően fontosak. Idén 500 éve jelent meg az anabaptista tanítás a Kárpát-medencében. A baptisták közvetett ősei színes, izgalmas közösséget alkottak, mellyel környezetüket is gazdagították.
Az anabaptizmus volt az 1517-ben kezdődő reformáció harmadik ága. Ez a szerteágazó, sokszínű mozgalom azt fogalmazta meg alapelvként, hogy Krisztus követése a mi személyes döntésünk. Ezért a gyermekkori keresztséget nem gyakorolták, hanem felnőttkorban keresztelték meg, illetve merítették a víz alá azokat, akik hittek Jézusban. Olyanokat is, akiket már gyermekkorukban megkereszteltek. Innen ered az anabaptista (”újrakeresztelő”) név. Az anabaptistáknak több irányzata is elterjedt, ami azonban szinte mindre jellemző volt, az a Szentírás közös olvasása és tanulmányozása és a gyülekezeti-közösségi élet fontossága. Sok anabaptista igehirdető vállalt sorsközösséget az elnyomottakkal, ami miatt sokan követték őket, hiszen valódi könyörületet és segítséget tapasztalhattak a részükről. Több anabaptista csoport élt életközösségben is, azaz megszervezték önellátásukat, oktatásukat. Ilyenek voltak például a habánok. Az anabaptista mozgalom az 1520-as években jelent meg a Magyar Királyság területén. Később Sárospatak környékén telepedtek le a habánok, akik egy olyan anabaptista közösséget alkottak, akik az életüket is közösen szervezték: önálló oktatási rendszerükkel, életközösségükkel és szakmai tudásukkal (fazekasság, kovácsmesterség stb.) pedig a magyar társadalmi életet is gazdagították.
Azonban az anabaptista csoportokat sokan nem nézték jó szemmel, így rendszeres üldözésnek voltak kitéve. Hazánkban az üldöztetés és az ellenreformáció hatására szinte teljesen megszűntek ezek a közösségek. Mégis, a baptista misszió egy évszázaddal később megjelent Magyarországon. A baptizmus ugyanis 1609-ben indult el Európában, amikor John Smyth, akit az angol államegyház üldözött, Amszterdamban bemerítkezett. Smyth és társai az anabaptisták mennonita nevű irányzatához csatlakoztak. Az 1800-as években, Angliában tért meg Johann Gerhardt Oncken is, aki a Bibliát olvasva döntött úgy, be szeretne merítkezni. Őt egy amerikai baptista teológus merítette víz alá. Ezután Oncken Hamburgban alapított gyülekezetet. A várost azonban 1842-ben hatalmas tragédia érte, tűzvész pusztított, mely hatalmas károkat hagyott maga után. Az újjáépítésben magyarok is segédkeztek, köztük Rottmayer János, aki kapcsolatba került a hamburgi gyülekezettel és hitre jutott. Hamburgi munkájuk elvégzése után Rottmayer és társai hazatértek és 1846. május 20-án érkeztek meg Pest-Budára, ahol missziózni kezdtek és velük elindult a magyar baptizmus történelme. Ennek a történelemnek lehetünk mi is a részesei és ünnepelhetjük a baptista közösség múltját, jelenét és tekinthetünk reménnyel a jövőjére.
Hegyesi Zita
