A BTESZ szürke eminenciása
Sillingné Balogh Anita kolléganőnk szinte egészen a kezdetektől fogva tagja a BTESZ igencsak nagy családjának. Ez idő alatt bebizonyította, hogy türelemmel, empátiával, na és persze tenni akarással bizony nincs lehetetlen. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szervezet egyik igencsak fontos bástyája, aki először a házi segítségnyújtásban bontogatta szárnyait, mára pedig már a BTESZ ügyvezető-helyettese. Anitával nem mindennapi szakmai életútjáról, elveiről, boldog vagy épp nehézségekkel teli időszakairól beszélgettünk.
Kérlek, mesélj kicsit magadról!
Ez a 2023-as év szerintem több szempontból is egy jelentős mérföldkő lehet az életemben. Idén pont 20 éve, hogy a szociális szektorban dolgozom. Ez az évforduló egy rendkívül fontos pillanat a karrieremben. 20 évvel ezelőtt kezdtem a pályát a szülővárosomban, Balmazújvároson. Egy idősek otthonában voltam mentálhigiénés munkatárs, ahol olyan körülmények között dolgoztam, ami ma már megmosolyogtató is tudna lenni. Akkoriban az ebédkiszállításban is gyakran részt vettem egy kölcsönbiciklivel, amely valljuk be, nem mindig volt a legalkalmasabb jármű arra, hogy több tucatnyi szatyrot cipeljek vele. Nem volt egyszerű, hiszen ha elestem, kiborult az összes étel és aznap jó pár ember nem kapott ebédet. Abban az időben nem ilyen telek voltak, mint mostanában, hanem térdig érő hóval, vagy éppen a csúszós utakkal kellett megbirkóznunk, miközben keresztül-kasul bicikliztünk a városban. Sok kalandot megéltem, de szívesen emlékszem vissza rá, hiszen ezek is pillanatképek a 20 évvel ezelőtti szociális szektorról. Itt sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyek által fejlődtem, és ezeket a tapasztalatokat tudom hasznosítani a mai napig.
Miért a szociális szférát választottad életutadul?
Engem a véletlen sodort erre a pályára. Gimnazista koromban két idegennyelvet tanultunk. Ebből az egyik francia volt. Aztán volt egy tanárváltás és nagyon nem sikerült közös hullámhosszra kerülni a francia tanárral.
Viszont adódott egy olyan lehetőség, hogy ha felveszem a szociális érzékenységet fejlesztő gyakorlati fakultációt, letehetek egy tantárgyat. Egyből jött a sugallat: a franciától szabadulni szeretnék! Nem tudtam, hogy mi az a szociális érzékenység, de úgy voltam vele, hogy hadd fejlesszék. Olyan, a Debreceni Egyetemen dolgozó szakemberek oktattak minket, mint: Pataki János, Csoba Judit, Farkas Ágnes. Olyan jól sikerült a francia órától való megszabadulás és a saját szociális érzékenységem fejlesztése, hogy még mindig ezen a területen vagyok!
Ezek után el is kezdtél dolgozni?
Igen. De előtte még továbbtanultam. De ez is egy érdekes történet! Eldöntöttem, hogy szociális munkával szeretnék foglalkozni, ám emiatt igencsak nagy harc volt otthon a családban. Akkoriban alig volt vége a szocializmusnak, és az embereknek, így a családtagjaimnak is mindenféle gondolatai voltak azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az a szociális munkás, kikkel mit csinálhat és hogy jön ez Kádárhoz? Nagy volt a családi ellenállás. A szocializmusból pont elég volt, “szocialista munkás” nem kell a családba. Azt tanácsolták, válasszak olyan szakmát, amiből meg lehet élni. Erősen ragaszkodtak ahhoz, hogy nekem közgazdasági irányba kell majd elindulnom. S végül az az alku született, hogy felvételikor első helyre írom be a közgazdálkodási szakot és utána pedig azt írhatom be, amit szeretnék. Ha felvesznek az első helyre, akkor nekem az az utam. Ha nem, akkor majd valahogy elfogadják, hogy “ szocialista munkás” leszek. A Jóisten velem volt, mert nem vettek fel, így lettem én szociális munkás. Mindig éreztem, hogy ez az én utam.
A karriered során volt esetleg olyan mélypontod, amikor elgondolkodtál, hogy most merre tovább?
Volt. Közvetlenül 4 hónappal azelőtt, hogy a BTESZ-hez jöttem, eldöntöttem, hogy szakítok a szociális szektorral, és valami egészen mással kezdek el foglalkozni. Nagyon sok csalódás ért abban az időszakban. Azt éreztem, hogy azokkal az értékekkel és azokkal az elvekkel, amelyekben én hiszek, ezt a pályát nem lehet tovább csinálni. Ez volt a legeslegnagyobb hullámvölgy. 4 hónapig egyébként munkanélküli is voltam és aztán a BTESZ-nél folytattam. Ezt a meglehetősen kiábrándult hozzáállásomat Éles Mariann fordította meg. Úgy kerültem a BTESZhez, hogy megkeresett azzal, hogy van egy lehetőség, szívesen leülne velem beszélgetni. A balmazújvárosi intézmény házi segítségnyújtás szolgáltatásához kerestek vezető gondozó kollégát. Nagyon hosszú, ugyanakkor érdekes és izgalmas beszélgetést folytattunk Mariannal. Utána én úgy álltam fel, hogy vele szeretnék dolgozni, Mariann pedig úgy állt fel, hogy bizony engem szeretne kollégájának.
Egy kis idealizmust érzek abban, ahogy gondolkodsz. Most a 21. században, hogy érzed, szabad egy szociális munkásnak idealistának lennie?
Értékekben és alapelvekben hiszek, valamint abban, hogy azokat hordozni kell, mert át kell adni. Ha ettől néha az ember egy kicsit idealista, akkor azt gondolom, hogy kellenek idealisták is. Nem valószínű, hogy működőképes lenne az a világ, amely csak idealistákból épülne fel, de én azt gondolom tudnak olyan savat-borsot beletenni a történetbe, ami kell és előrevisz.
Vezető gondozóként kezdtél el itt dolgozni. Mi történt utána? Hogyan jutottál el oda, hogy 2023-ban már te vagy a BTESZ ügyvezető-helyettese?
Nagyon szerettem a vezető gondozói munkámat. Az egyeki házi segítségnyújtó szolgálatunkat közvetlenül vezettem és irányítottam. Jó szívvel emlékszek vissza azokra az időkre. Nagyon kedves kollégákkal dolgoztam ott együtt, akikkel hasonló volt az értékrendünk és hasonlóak voltak az elveink is. Azt hiszem, hogy elsőként ott éreztem, abban a közösségben leginkább azt, hogy a gondolatunk is egy, hogy néha szavak nélkül is értjük egymást. Úgy gondolom, hogy nagyon sok jó munkaközösségben, és jó szellemben dolgoztam már, és gyakorlatilag a BTESZ-nél aztán mindig az elmúlt 10 év alatt. Szóval az az időszak meghatározó volt számomra. Hiszek az emberi kapcsolatokban és a kommunikációban. Arra ott volt lehetőség bőven, hiszen körülbelül 150 idős ellátottunk volt. Sokat látogattam őket vagy azért, mert olyan kis ügyeik, dolgaik voltak amelyekben segítségre volt szükségük, vagy azért, mert arról szerettem volna meggyőződni, elégedettek-e a szolgáltatással, a kollégáink munkájával. Nagyon szerettem ezeket a feladataimat, nagyon tiszteltem az időseket, és úgy éreztem, hogy ők is tisztelnek és elfogadnak engem. Néhány év eltelte után találkoztam egy olyan hirdetéssel, hogy a BTESZ debreceni központjába szakmai ellenőr munkakörbe kollégát keresnek. Tudtam, hogy ez nekem nagyon tetszene. Elolvastam a kiírást, és úgy éreztem, hogy a kritériumoknak megfelelnék. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Megint a Jóisten kezébe ajánlottam magam és végül úgy alakult, hogy az akkori csoportvezető meghallgatott és rám esett a választása. Később a csoportvezetőnek és a BTESZ-nek elváltak az útjai egymástól és az a döntés született, hogy a csoport vezetésével engem bíznak meg.
Ekkor mennyi ideje dolgoztál ellenőrként?
2016 nyarán már bedolgoztam. Párhuzamosan vittem két munkakört: a vezetőgondozóit, illetve az ellenőrt. 2016. szeptember 15-től jöttem be fixen a központba. Félév múlva lettem én aztán a csoport vezetője, 2017. március 8-tól.
Októberben vehetted át a Tevékeny Szeretet Díjat. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy a díjazottak között vagy?
Nagyon kellemes meglepetés volt. Úgy éreztem, hogy ez egyrészt elismerése az eddig belefektetett munkámnak, másrészt pedig azoknak az értékeknek és elveknek, amelyeket képviselek.
Mi a szociális “szupererőd”?
Ha van szupererőm, akkor az biztos, hogy személyes kapcsolatok útján tud sokkal inkább kibontakozni. Nem tudom, hogy szupererő-e, de biztos, hogy jellemző rám a kitartás, ami sokszor visz előre. Egy valami még eszembe jutott! Nem csak beszélni, hanem hallgatni is tudok. Sőt! Szívesebben hallgatok, mint beszélek! Csak annyit, hogy tovább lendüljünk egyik pontról a másikra. Ez egyik oldalról szupererő is tud lenni, a másik oldalról meg egy beszélgetést akár könnyedén megakasztó tényező is. Egy szürke eminenciásnak tartom magamat. Teljesen komfortosan tudok mozogni olyan szituációban is, ahol a háttérben csendesen és szorgalmasan teszem a dolgomat.
Ügyvezető-helyettesként mi a célod, mit szeretnél még erősíteni a BTESZ-ben?
Amikor bejelentették decemberben, hogy ezt a pozíciót én fogom betölteni, akkor két mondatot mondtam ott a jelenlévőknek. Ez a két mondat az, ami most is eszembe jut: Azon szeretnék lenni, hogy szakmailag erősítsem ebben a szerepkörben is a BTESZ-t. Mindezt úgy szeretném megtenni, hogy a BTESZ szervezeti kultúráját tudjam ápolni és átadni is. Szeretném elmondani, hogy minden kollégának hálásan köszönöm azt, amit nap mint nap tesznek, végrehajtanak. Professzionalizmussal és áldozatkészséggel állnak a feladataikhoz, és ilyen kollégákkal öröm dolgozni!
Boldog-Honti Orsolya
Benedek Dávid
