A depresszióról

Olvasási idő: 4 perc

A depresszió mára járványos méreteket öltött. Nemzetközi statisztikák szerint nőknél életük során 20-25%-ban, férfiaknál 7-12%-ban alakul ki depresszió. A munkából való kiesés 2. leggyakoribb oka a depresszió és egyéb mentális zavarok. Ez azért is különös, mert a depresszióra állítólag hatásos gyógyszercsalád áll a rendelkezésünkre. Ahogy az antibiotikumok felfedezése drasztikusan lecsökkentette a fertőző betegségek okozta halálozást, ugyanezt várhattuk volna az antidepresszánsok elterjedésétől, de depresszió visszaszorulását nem tapasztaljuk.

A depresszióról

Mi is az a depresszió?

A depresszió az emlősállatoknál is megfigyelhető, valójában az evolúció során kialakult védekező reakció fertőzés, sérülés, tartós „csapdahelyzet” vagy személyes veszteség esetére, s célja az egyén aktivitásának a lecsökkentése a regenerálódás érdekében. Ezt a célt szolgálja a motiválatlanság, a lehangoltság, az étvágytalanság és az aluszékonyság. A modern kutatások alapján a depresszió kiváltó oka az agyban megnövekedett gyulladásszint. A depressziót kiváltó tényezők mind szervezetszintű gyulladást eredményeznek. A gyulladás szerepére először az hívta fel a figyelmet, hogy gyulladással járó betegségekben 3-5-ször, míg elhízottakban, metabolikus szindrómában szenvedőkben kétszer gyakoribb a depresszió, mivel ezek az állapotok is magas gyulladásszinttel járnak. Az 1950-es évektől a nyugati népesség folyamatosan hízik, ma a magyar emberek 60%-a túlsúlyos vagy elhízott. Számos, több éves vizsgálatot lefolytattak a depresszió és a táplálkozás kapcsolatának vizsgálatára, s mind azt állapította meg, hogy a finomított szénhidrátokra épülő nyugati étrend a tradicionális, mediterrán vagy paleolit étrendhez képest kétszeres depresszió kockázatot képvisel. A gyulladás hipotézissel összhangban vannak a pszichés tényezőket hangsúlyozó megközelítések, ugyanis pl. a depressziót előrejelző pesszimista magyarázóelv, vagy a pszichés stressz egyaránt magas gyulladásszinttel jár, míg a depresszióval szemben védőfaktornak tekintett optimizmus alacsony gyulladással jár.

 Mivel a 20. század második felétől a depresszió mértéktelenül gyakoribbá vált, magyarázatként különbséget kell tennünk az adekvát, azaz indokolt és az inadekvát, azaz külső okokkal alá nem támasztható depresszió között. A depresszió járvány kapcsán tehát a figyelmet a belső okokból kialakuló gyulladásra kéne terelni.

A depresszió szerotonin hipotézise

A pszichofarmakológia, azaz a mentális állapotok gyógyszeres kezelése véletlen felfedezések hatására az 1950-es években indult. Ekkoriban a depresszió még olyan ritka volt, hogy az első antidepresszánsnak nevezhető vegyület gyártását egy cég 3 évig késleltette, mert nem látta gazdaságilag kifizetődőnek. Mára kialakult a depresszióipar, s az antidepresszánsok az egyik legjövedelmezőbb gyógyszerré váltak. Újabb és újabb generációi jelennek meg, amelyek a szerotonerg rendszeren túl további transzmittereket vesznek már célba. A fejlesztést az a közvélemény elől eltitkolt tény indokolja, hogy az antidepresszánsok gyakorlatilag a placebóval egyenértékű hatással rendelkeznek. Ezt független kutatók ismételten bizonyították a gyógyszeripar által lefolytatott klinikai antidepresszáns vizsgálatok publikált eredményeinek összevont elemzésével. Mivel az emberek 25%-a jól reagál placebóra, így előbb-utóbb összejön az a két – statisztikailag – „sikeres”, de a klinikai javulás szempontjából értékelhetetlen – vizsgálat, amely elég a gyógyszer törzskönyvezéséhez. Az évek során arra is fény derült, hogy a gyógyszeripar rengeteg sikertelen vizsgálatot is lefolytatott, amelyeket viszont nem publikált, ezt „fiók effektusnak nevezik”.

A depresszió –lássuk be, végtelenül leegyszerűsítő – szerotonin hipotézise szerint a depressziót az egy szerotonin szintjének lecsökkenése okozza. Ezt a hipotézist 60 év alatt sem sikerült igazolni, sőt minden igazolási kísérlet végül a teória cáfolatához vezetett.

Az antidepresszánsok szedésének  következményei

Az antidepresszánsok széles körű elterjedése hívta fel a figyelmet arra, hogy szedésük megkezdésekor, vagy a dózis változtatásakor ugrásszerűen megnőnek a betegekben az agresszív késztetések, amik vagy öngyilkossághoz, vagy agresszív cselekményekhez (pl. iskolai lövöldözésekhez) vezethetnek. Mint kiderült, a gyógyszeripar ezt a kezdetektől pontosan tudta, de statisztikai manipulációkkal eltitkolta. További súlyos mellékhatások az érzelmi közömbösség, az elhízás, a megnövekedett diabétesz kockázat, a depresszió bipoláris betegségbe fordulása, a libidó – akár végleges – lecsökkenése, vagy ennek az ellenkezője, a folytonos nemi izgalom. Mivel az antidepresszánsok a depresszió kezelésében hatástalanok, a betegeket indokolatlanul és feleslegesen teszik ki komoly kockázatoknak.

A depresszió kezelése

Be kell lássuk, hogy a rossz, hatástalan, de mellékhatásokat produkáló  kezelésnél még mindig jobb a nemkezelés. Ráadásul ezeknek a gyógyszereknek az elhagyása is felér egy tortúrával.

A depresszió gyulladáshipotéziséből következik, hogy a leghatékonyabb kezelési mód az életmód változtatás.  El kell hagyni a finomított szénhidrátokat (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, stb.), a gyulladást okozó növényi olajokat (kivéve az olívát és a kókuszzsírt), fokozni kell a gyulladáscsökkentő omega-3 fogyasztását és elkezdeni vagy intenzívebbé tenni a sporttevékenységet, amely szintén gyulladáscsökkentő. Minden, ami gyulladáscsökkentő (kurkuma, sáfrány, fekete kömény olaj), javíthat az állapoton, de a legtöbbet az életmódváltás segíthet.

Szendi Gábor

pszichológus

tenyek-tevhitek.hu

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK

Nagyítás
FEL