A hálaadó nap margójára

Olvasási idő: 2 perc

Egy régi ünnepre emlékezve minden év októberében hálaadó alkalmat tartunk, amikor számba vesszük azokat az áldásokat, amiket Istentől kaptunk az elmúlt időszakban, legyenek azok akár anyagiak, akár kézzel meg nem fogható, de annál valóságosabb ajándékok. Jó, ha van ezekre szemünk, pláne egy olyan korban, társadalomban, ami alapvetően elégedetlen, emiatt hálátlan, így örömtelen is.

Aki hálás, az elégedett is és emiatt ott van az öröm is az életében. A hálához nem kell sokat birtokolni. Elődeink nekem boldogabbaknak tűnnek, mint korunk embere, pedig sokkal kevesebbet birtokoltak (lehet, hogy pont azért…), de az öröm forrását jobban értették, ismerték. A hálához tehát nem sok dolog kell, csak nyitott szem és látó szív. Olofsson Placidnak
nyitott szeme volt, amikor a gulágon „örömolimpiákat” szervezett, így tartva életben a nyomorúságos körülmények között sínylődő honfitársait. A ”játék” lényege az volt, hogy esténként körbe ültek és elmondták sorban, hogy melyikükkel mennyi jó dolog történt aznap. Tíz-tizenöt jó dolognál kevesebbel nem lehetett nyerni örömolimpiát. Életmentő tud lenni a hála. A kutatások szerint is rengeteg pozitív hatása van a hálának, és bizonyított tény, hogy a hálás emberek hajlamosabbak az empátiára és a megbocsátásra. Akik hálanaplót vezetnek (mindennap leírják maguknak, hogy aznap miért hálásak), azoknak sokkal pozitívabb az életszemléletük és távol áll tőlük a keserűség.

A hálás emberek kevésbé irigyek, anyagiasak, egoisták. A hálás életvitel erősíti az önbecsülést, elmélyíti kapcsolatainkat, hozzájárul a hosszú élethez. Szóval könnyű belátni, hogy hálásnak lenni jó, és ha őszinte vagy, akkor Neked is van miért hálásnak lenned. Olyan jó lenne, ha legalább mi rá tudnánk cáfolni az íróóriás saját korának jellemzésére, amit 1864-ben jegyzett le: “Tételezzük fel, uraim, hogy az ember nem buta, de ha nem is buta, azért mégis rettentően hálátlan. Én éppenséggel azt hiszem, hogy az ember legjobb meghatározása: kétlábú és hálátlan teremtmény.” (Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából) Legyünk kétlábon járó hálás emberek, akik nyitott szemmel élnek „áldás-tudattal”, tehát látják azt, ami már az övék, és kellőképpen értékelni is tudják. Ez vezet el az elégedett és örömteli élethez. 

Floch Gábor Barnabás Missziós koordinátor

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK