A nagy középkori mítoszok egyike: a templomos lovagrend
Nem sok olyan intézmény van, amely köré annyi mítosz épült volna az utóbbi évszázadokban, mint a templomos lovagrend. Noha ezen mítoszok egyike sem bizonyítható, makacsul tartják magukat és időről-időre felbukkannak könyvek, filmek vagy beszélgetések témájaként.
A rend megszületése elképzelhetetlen a keresztes háborúk nélkül. Jeruzsálem 1099-es elfoglalását követően kilenc lovag összeállt, akik arra tették fel az életüket, hogy a szentföldi zarándokok életét és vagyonát megvédelmezzék. A jeruzsálemi király az addigi Al-Aksza mecsetben, a legendák szerint a Salamon egykori templomának helyt adó dombon adott nekik menedéket, így lettek ők Salamon templomának szegény lovagjai, később egyszerűen: templomosok.
A rend hamarosan meglehetős népszerűségre tett szert. Az egyházi lovagrend teljesen újszerű szervezet volt, egyedi módon egyesítette magában a korabeli Európában elvárt szerzetesi és katonai erényeket. Ez egyrészt a szűken vett feladatából, másrészt a politikai-földrajzi környezet jellegéből adódott. Az állandó muszlim támadásoknak kitett keresztes államok számára hamarosan rendkívül nagy katonai segítséget jelentett a gazdag és fegyelmezett rend. A templomosok szerte Európában rendelkeztek birtokokkal, melyeken modern, ésszerű gazdálkodást folytatva profitmaximalizálásra
törekedtek. A későbbiek során pénzügyletekkel is foglalkoztak. Hatalmuk és gazdagságuk, ahogyan az lenni szokott, idővel irigyeket és ellenségeket szerzett nekik.
A Szentföldről való folyamatos kiszorulás, a sorozatos vereségek megkérdőjelezték a lovagrendek létjogosultságát. A rend bukása prózai okokra vezethető vissza. A pénzügyi nehézségekkel küszködő IV. (Szép) Fülöp francia király 1307-ben országszerte elfogatta a templomosokat és lefoglalta a mérhetetlen vagyont. A templomosok elleni vádak között szodómia, bálványimádás és Krisztus megtagadása szerepelt. Az események után kullogó, francia függésben levő pápa szentesítette az akciót. A templomos birtokok átvételével a Johannita Rendet bízták meg, az utolsó nagymestert, Jacques de Molay-t pedig néhány társával együtt 1314-ben máglyán megégették.
A mai, a rend titkairól és szent küldetéséről szóló hihetetlen történetek a 18. század végén születtek. Semmilyen írásos bizonyítéka nincs annak, hogy a templomosok és akár a (szintén bizonyíthatatlan) Grál között bármilyen kapcsolat lett volna. A következő lapszámokban a rend ettől függetlenül érdekes és izgalmas történetébe nyújtunk majd betekintést.
Seres László
