A „nemzet özvegye” - Szendrey Júlia tragikus élete

Olvasási idő: 3 perc

Nem is olyan régen már olvashattak nálunk egy cikket Petőfi Sándor életéről. Most azonban szeretnénk megemlékezni arról a nőről is, aki a nemzet költőjének méltó párjaként, majd özvegyeként egy gyászba borult nemzet figyelmét magára vonva nem lehetett önmaga, és nem élhette a saját életét. Sorsa nem csupán az övé, évszázadok női alakjai cipelték a máshoz kötöttség terhét.

Szendrey Júlia nem véletlenül érdemelte ki a lánglelkű, fiatal költő figyelmét és szerelmét. Apja gazdatiszt volt olyan családoknál, mint a Károlyiak vagy a Festeticsek. A család anyagi helyzete lehetővé tette a gyerekek iskoláztatását, így Júlia okos, művelt és öntudatos fiatal hölggyé cseperedett, aki valóban szerelembe esett a költővel, és annak múzsája lett. 19 éves volt, amikor 1847 őszén, az apai tiltás ellenére, összeházasodtak. A fiatal asszony maga is költő volt és szabad
szelleme, excentrikussága Petőfi mellett kiteljesedhetett. Rövidre vágatta a haját, egyes későbbi feljegyzések szerint gyakran viselt nadrágot és szivarozott, ami abban a korban felháborítónak számított. Petőfi tragikus eltűnését és a szabadságharc leverését követően sokáig kereste a férjét, hiába. Mivel saját jövedelme nem volt, Zoltán fiukkal először apjához költözött, majd a gyászév letelte előtt néhány nappal – mivel a híres forradalmár nejeként a megtorlás idején
veszély fenyegette az életét és női méltóságát – újra férjhez ment a neves egyetemi tanárhoz, Petőfi tisztelőjéhez, Horvát Árpádhoz. 

Az anyagi menekülés közben Júlia kivívta egy ország felháborodását: a közvélemény nem a magára maradt és kiszolgáltatott anyát, hanem Petőfi özvegyét látta benne. Társadalmilag számkivetett lett. Arany János például Júliának címezve írta meg „A honvéd özvegye” című verset. Júliának második házasságából négy gyermeke született, ám a kezdetben meghitt kapcsolata a férjével fokozatosan romlott. Júliát súlyos betegség, méhnyakrák kínozta, férje azonban az orvosok tanácsa ellenére sem kímélte feleségét. Júlia végleg elhidegült a férjétől, 1867-ben külön költözött, nála hagyva három fiú gyermekét, és csak lányát vihette magával.

Júlia el akart válni, hogy feleségül mehessen titkárához, Tóth Józsefhez, aki betegségében ápolta, de ehhez reformátussá kellett volna válnia. Erre már nem került sor. 1868. szeptember 6-án, 39 éves korában meghalt.

Szendrey Júlia nem csak Petőfi felesége volt. Értett a költészethez, az esszéíráshoz és a műfordításhoz, így saját jogán is a magyar irodalomtörténet méltó alakja. Még a forradalom előtt kiadták „Petőfiné naplóját”, ami meglehetős sikert ért el. Az 1850-es években a kritika által is dicsért verseket publikált, 1856-ban pedig általa fordított Andersen meséket jelentetett meg.

Kép: cultura.hu

 

Seres László

 
Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK