Az ingerszegény gyermekkor ismeretlen hatásai
”Ami a gyerekkoromból kimaradt, az végérvényesen, örökre elveszett. Azt senki sem fogja utánam hozni, azért senki sem kárpótolhat.” Rendkívül találóak Feldmár András szavai, amelyek valami olyasmire hívják fel a figyelmet, ami örök igazságként van jelen a mindennapjainkban. Mégpedig arra, hogy a gyerekkor egy olyan szenzitív időszak, ami számos aspektusból meghatározó a felnőttlét szempontjából. Bizonyos tényezők ekkori megléte vagy nem léte akár örökre rányomhatja a pecsétjét későbbi életünk alakulására. Vajon mely tényezők lehetnek ekkora befolyással jellemünk alakulására, személyiségünk fejlődésére?
Valójában ez a témakör ettől sokkal bonyolultabb, mint sem, hogy úgy meg lehessen válaszolni ezt a kérdést, hogy erre és erre van szüksége a gyerekeknek és akkor boldogok és kiegyensúlyozottak lesznek felnőtt korukra. Nem. Ez sajnos nem ilyen egyszerű. A gyermeki fejlődés egy annyira soktényezős, bonyolult, komplex folyamat, ahol tulajdonképpen majdhogynem minden hatást gyakorol mindenre. A téma komplexitását ismerve jelen írásban a teljesség igénye nélkül igyekszem majd pár főbb szeletét kiragadni, amelyek a gyerekek fejlődése szempontjából fontos ingerekkel kapcsolatosak. Rögtön a lényegre térve, amikor a személyiség harmonikus kibontakozását vesszük górcső alá, akkor olyan ingerekről kell szót ejtenünk, mint például a mozgás, a játék, a tevékenykedés, a gyermeki kíváncsiság, érdeklődés. Az egészséges személyiségfejlődéshez tehát elengedhetetlen, hogy a gyerekek olyan körülmények között nőjenek fel, amelyekben a felsoroltak számára a feltételek biztosítottak.
Amennyiben a gyerekek olyan szegénységben élik mindennapjaikat, ahol szinte ellehetetlenül egy ingerekben gazdag életszínvonal biztosítása, úgy a következmények igencsak súlyosak lehetnek, a szegénység egész életükre kihathat. A szegénység kedvezőtlen hatásai a gyerek pszichoszociális fejlődésében, képességeinek kibontakozásában, későbbi kapcsolatainak alakulásában és beilleszkedésében is megmutatkozhatnak, továbbá mindezek következtében nő a felnőttkori kirekesztettség kockázata is. A szocioökonómiai státusz a gyerekek pszichés jóllétével is összefügg. Az, hogy az alacsony szocioökonómiai státusz és a feltételezhetően ebből adódó ingerszegénység hogyan is fejti kedvezőtlen hatásait, máig is sokakat foglalkoztat, már többféle magyarázat látott napvilágot erre vonatkozóan. Az egyik megközelítés háttérmechanizmusként a stresszt jelöli meg, vagyis e szerint a szegényebb, s valószínűleg ingerszegényebb környezetben élő gyerekek és felnőttek egyaránt több stresszkeltő eseménnyel találkoznak életük során, mint a magasabb társadalmi osztályhoz tartozók.
Mint ahogyan azt már korábban említettem, a gyerekek az őket érő ingerekkel kapcsolatba hozható fejlődése nem szűkíthető le egy-egy ok-okozati összefüggésre vagy hatásmechanizmusra, így tehát a hátrányokat tekintve sem szimplán szociális, érzelmi vagy akármilyen a gyerekeken szemmel látható negatív” következményekről” beszélhetünk, hanem fontos szóba hozni az agyukban fellépő biológiai változásokat is. Varga László (2015) így fogalmaz: ”A világra nyíló ablak, a kisgyermek elméje a lehetőségek és felelősség tárháza.” Szemléletes ez a gondolat arra vonatkozóan, hogyha a gyerekek agya a szó szoros értelmében megfelelő ingerekkel találkozik a megfelelő időben, akkor a gyerekek előtt a ”tudás kapuja” és a lehetőségek nyitva állnak, viszont, ha ez nem így történik, akkor annak akár visszafordíthatatlan következményei lehetnek a gyerekek tanulása szempontjából.
Az efféle következmények elkerülése érdekében a gyerekeknek már életük első éveiben jelen kell lennie a szeretetteljes odafigyelésnek, az elméjük folyamatos ingerlésének, a tapasztalatszerzés állandó biztosításának, a biztonságot nyújtó, stabil kapcsolatrendszereknek. Úgy kell elképzelni a kisgyerekek agyát, amire rendkívül jól alkalmazható a ”használd vagy elveszted” elv. Az ingerszegény, szeretethiányos környezet kedvezőtlenül hat az agyi idegpályák kiépülésére, a nem használt pályák pedig elpusztulnak. A stressz ugyanígy pusztítóan hat ezekre az idegpályákra, agyszerkezet változást okoz. Összességében tehát elmondható, hogy az ingerszegény körülmények között felnövő gyerekek számos szempontból megsínylik a megfelelő ingerek hiányát, legyen szó akár szociális, kognitív, érzelmi, társadalmi, sőt biológiai nézőpontról, szemben azokkal, akik stimuláló, élménydús gyerekkort tudhatnak magukénak, ami nagyobb valószínűséggel alapoz meg egy olyan felnőttkort, amit harmónia, egyensúly és egészség jellemez.
Vékony Fruzsina pszichológus
Források: Darvas Ágnes (2012), Duncan, G. J., Magnuson, K. és Votruba-Drzal, E. (2017), Evans, G. W. és English, K. (2002), Hatch, S. L. és Dohrenwend, B. P. (2007), Kassai, R., Futó, J. és Takács, Z. K. (2022), Kissné Zs. R. (2020), Ortiz, I., Daniel, L. M. és Engilbertsdóttir, S. (szerk.) (2012), Varga L. (2015), Varga T. (1979), Yoshikawa, H., Aber, J. L. és Beardslee, W. R. (2012).
