Belső erőforrások a mindennapokhoz
Nem mondok újat azzal, hogy mindannyiunknak szüksége van időnként a feltöltődésre. A mindennapok során lemerül az „aksi” ha túl sok a munka, sokfelé kell figyelni, sok az elvárás és kevés idő jut a pihenésre. Néha jó lenne csak úgy felcsatlakozni egy töltőre, ami energiával lát el minket.
A jó hír az, hogy mindannyian rendelkezünk az úgynevezett belső erőforrásokkal. Ezek a mi töltőink, amik az akkumulátort energiával látják el, amikor lemerül és ezek a mi dobbantóink, amikor nekifutunk, hogy átugorjuk az előttünk tornyosuló akadályokat. Nincs ember, akiben ne lenne erőforrás, és nincs ember, aki ne lenne képes hozzáférni.
Belső erőforrásaink egyik jó tulajdonsága, hogy mindig kéznél vannak. Bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben legyünk képesek vagyunk erőt meríteni magunkból, hiszen ahol mi vagyunk, ott az erőforrásaink is jelen vannak. A másik jó tulajdonságuk pedig az, hogy egyedül rajtunk múlik, használjuk-e őket és ha igen, akkor mikor és mire.
De mik ezek a belső erőforrások?
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Belső erőforrásaink azok a tulajdonságok, amikre büszkék vagyunk és amik segítenek minket. Ezek szerzett, az élet során elsajátított jellemzőink, amelyek az élethez való hozzáállásunkat mutatják. Lehetünk kitartóak, kedvesek, gondoskodóak, jószívűek, odaadóak, rugalmasak, szorgalmasak és rendelkezhetünk még ezernyi hasznos tulajdonsággal.
Belső erőforrásaink továbbá azok a képességeink is, amelyekkel azóta rendelkezünk, hogy megszülettünk. Valakinek jó a labdaérzéke, másnak a hallása, ismét másnak az ütemérzéke vagy magas az intelligenciája. Ezek is olyan erősségek, amikre támaszkodva megbirkózhatunk az élet kihívásaival.
Ezeken kívül vannak saját készségeink is. A készségek elsajátított jellemzők, amelyekkel azért rendelkezünk, mert megtanultuk őket. Ilyenek például a számolási, írásbeli és olvasási készségek, de tudhatunk kerékpározni, focizni, ismerjük a történelmet, tudunk logikusan gondolkozni, embertársainkkal megértetni magunkat és megérteni őket. Számtalan készségünk van tehát, amit elsajátítunk és folyamatosan gyakorlunk az életünk során.
Ezek olyan erőforrások, amik mindig a rendelkezésünkre állnak feltéve, ha tudunk róluk. Hiszen hiába van egy kamrányi aranyunk, ha nem tudjuk, hogy létezik, akkor nem tudjuk használni sem. Éppen ennyire fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, mik azok, amik a szolgálatunkra vannak és hogyan lehet ezeket tudatosítani. Én azt tanácsolom, hogy a lehető legegyszerűbb módon vegyük számba őket, akár egy lista készítésével. Fontos, hogy fogalmazzuk meg őket és írjuk le, hiszen így kézzel foghatóvá tesszük és bármikor elővehetjük.
Hasznos és érdekes módszer az is, amikor egy-egy szerettünket kérjük meg, hogy írjon rólunk jó tulajdonságokat! Saját példámból tudom, hogy megdöbbentő és rendkívül felemelő érzés szembesülni azzal, hogy mások milyen értékeket látnak bennünk. Egy ilyen egyszerű módszer segítségével sokkal több tulajdonságot tudatosíthatunk magunkban, mint amire egyedül képesek vagyunk.
Egy újabb erőforrásnak számít mindaz, amit már elértünk az életünkben: a teljesítményünk, az eredményeink, a sikereink. Minden, ami teljesítményhez köthető, minden, amiért erőfeszítést tettünk és minden, amivel nem rendelkezünk, hanem kivívtunk az életünkben, a sikereinket jelenti. S mivel ezeket valóban munkával, akár „vérrel és verejtékkel” értük el, méltán kelthetik bennünk a büszkeség érzését.
Vegyük számba eredményeinket, sikereinket, és írjunk róluk listát! Írjuk le és tegyük láthatóvá azokat a konkrét dolgokat, amik azt bizonyítják, hogy potensek, vagyis hatékonyak vagyunk. Minden egyes próba, amit kiálltunk, minden egyes lépés, amit megtettünk, hatékonyságunk és sikerességünk bizonyítéka, ami hátteret ad az újabb és újabb kihívások, feladatok megoldásához.
Sokszor annyira az előttünk álló feladatokra összpontosítunk, hogy már nem is emlékszünk arra, milyen nehézségekkel néztünk szembe az életünk során, és hány kihívást gyűrtünk le sikeresen. Idézzük fel őket, éljük át újra a szerelmekkel való találkozásokat, a vizsgákra való felkészülés izgalmát és félelmét, a diadal örömét, a betűkkel való első harcokat, az első olvasott könyvet, azt a pillanatot, amikor először bicikliztünk valóban két keréken, kézbe vettük a diplománkat, megkaptuk az első autónk vagy lakásunk kulcsát, és megkaptuk az első fizetésünket.
Mindannyian százszámra rendelkezünk sikerekkel, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában. Hiszen mi is a siker, az eredmény? Szerintem az, amit mi annak tartunk és akként kezelünk.
Valamennyien rendelkezünk tehát belső erőforrásokkal, hiszen vannak tulajdonságaink, képességeink, készségeink és eredményeink. A különbség ember és ember között egyedül az lehet, hogy tudatában van ezeknek és használja őket, vagy öntudatlanul, ad hoc módon, véletlenszerűen találkozik velük.
Seres László
