”Ami a gyerekkoromból kimaradt, az végérvényesen, örökre elveszett. Azt senki sem fogja utánam hozni, azért senki sem kárpótolhat.” Rendkívül találóak Feldmár András szavai, amelyek valami olyasmire hívják fel a figyelmet, ami örök igazságként van jelen a mindennapjainkban. Mégpedig arra, hogy a gyerekkor egy olyan szenzitív időszak, ami számos aspektusból meghatározó a felnőttlét szempontjából. Bizonyos tényezők ekkori megléte vagy nem léte akár örökre rányomhatja a pecsétjét későbbi életünk alakulására. Vajon mely tényezők lehetnek ekkora befolyással jellemünk alakulására, személyiségünk fejlődésére?