Egy belevaló Árpád-házi király
Az Árpád-ház három évszázados uralma során összesen huszonhárom királyt adott Magyarországnak. Alig néhány olyan királyunk van ebből az időszakból, akiket kapásból meg tudnánk nevezni, a többiek pedig valahogy a feledés homályába merültek. Közöttük is vannak érdekes személyek, többek között Imre király (uralkodott 1196-1204), akiről egy érdekes eseményt jegyzett fel a krónikás hagyomány.
Szülei III. Béla király és Chatilloni Ágnes voltak. Imrét nyolcéves korában, 1182-ben koronáztatta meg Béla király, majd az ő halála után 1196-ban vette át az ország kormányzásának feladatát. Öccsére, Andrásra pedig csak nagy pénzösszeget és be nem váltott keresztes fogadalmát hagyta az elhunyt király. Az ifjabb testvér a pénzből sereget toborzott, 1197-ben fegyverrel támadt bátyja ellen és Macseknél győzelmet is aratott. Ez követően megkapta Horvátország és Dalmácia hercegi címét, ahol királyként uralkodott. Ennek ellenére 1199-ben újra fellázadt, ezúttal azonban Imre vereséget mért öccsére. A testvérek között III. Ince pápa teremtett békét.
A szusszanásnyi időben Imre a Balkán felé tájékozódott, s gyors és sikeres hadjáratokat követően felvette a bolgár és szerb királyi címet is. Később a félresiklott IV. keresztes hadjárat során a keresztes sereg Velence megbízásából 1202-ben felprédálta a magyar király fennhatósága alatt álló gazdag kereskedővárost, Zárát. Imre idővel megházasodott és elvette feleségül Aragóniai Konstanciát, később pedig mindenféleképpen megpróbálta elfogadtatni öccsével kiskorú fia, László örökösödését.
Mivel András így kiesett volna az öröklésből, 1203-ban ismét fellázadt és sereget gyűjtött. Ekkor történt egy olyan esemény, ami megmutatja, milyen szentség övezte a középkori uralkodót és mit lehetett elérni, ha a királyi tekintélyt határozott fellépés támogatta. Imre látta, hogy András serege jóval nagyobb, mint a királyi had. Emberei tanácsa ellenére nem menekült el, hanem egyedül, egy pálcával a kezében besétált a Varasdon gyülekező ellenséges táborba. A katonák közé érve elkiáltotta magát: ”Utat az ország királyának!”
A megdöbbent harcosok utat engedtek neki, miközben azt mondta: ”Majd meglátom, ki mer kezet emelni a felkent királyra!” Andrást maga elé idézte és a saját tábora közepén fogságba ejtette. Ezt követően Imre királlyá koronáztatta három/négy éves fiát. Nem tudjuk, hogy valójában hogyan történt az eset, de a történet eléggé egyedi és érdekes ahhoz, hogy minél többen megismerjék. 1204-ben az alig harminc éves király megbetegedett és kiskorú fiát öccse gyámsága alá helyezte. Imre 1204 novemberében hunyt el és egy éven belül követte őt egyetlen fia, akit addigra anyja külföldre szöktetett. Így végre trónra került II. András, az Aranybulláról elhíresült magyar király.
Seres László
