Életünk és a stressz IV.
-
A stresszel való megküzdés és a stressz új világa

Az érzelem fókuszú stresszkezelésnek az a célja, hogy a stressz által kiváltott állapot változzon meg bennem, és térjenek vissza az érzelmeim a „normális” kerékvágásba. Ennek vannak pozitív és negatív módjai.

Pozitívnak nevezhető bármilyen testmozgás, hobbi, kirándulás, környezetváltozás, szórakozási formák, relaxáció, ima, kreatív művészi foglalkozás, az érzelmeink kibeszélése, vagy éppen a konkrét pihenés és az alvás. Minden, ami megnyugtat.

Negatívnak nevezzük azokat a formákat, amik az eredmény eléréséhez egyéb káros hatásokkal járnak. Ilyen az alkohol, a dohányzás, a kábítószer élvezete, a stresszes helyzet elkerülése, vagy éppen a feszültség másokon való levezetése, akár a bántalmazás különféle formáival. Én magam megnyugszom ugyan, de kérdés, hogy milyen áron? Ezek a stresszkezelési formák időlegesen működnek ugyan, de hatásuk rövid távú. Például egy állandóan fennálló vagy gyakran ismétlődő stresszhelyzetben a „szenvedő” fél pihenhet, relaxálhat, élvezheti a kreatív hobbit, vagy akár ihat is, amennyit akar, a feszült érzés csak a különféle módszerek hatásának idejére tűnik el.

A probléma fókuszú megközelítés, az előbbivel szemben, arra helyezi a hangsúlyt, hogy a stresszorral, más néven problémával nézzen szembe. Ha ugyanis a kiváltó okot megszünteti, akkor megszünteti a stresszt is. Ez a stratégia, azon túl, hogy hosszú távon eredményesebb, nem mellékesen olyan készségek fejlődésével jár együtt, amik az élet bármilyen területén a hasznára lehetnek. A problémával való szembenézés és sikeres megküzdés stratégiája például növeli a bátorságot, az önmagunkba vetett hitet és a kitartást, vagyis képessé tesz minket arra, hogy bizakodva nézzünk szembe egy újabb kihívással.
…
A cikksorozat eleje óta többször került márszóba, hogy a stressz az évmilliók során belénk kódolt, a túlélést segítő hormonális reakció. Azon túl azonban, hogy fokozza a szervezet teljesítményét, az emberek életminőségének javításában is segít. Kelly McGonigal „A stressz napos oldala” című, „Miért jó a stressz, és hogyan bánjunk vele ügyesebben?” alcímű könyvében a stresszel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket mutatja be olvasmányos és érdekes formában.

A legfontosabb üzenet, amit átad: a stressz nem az a félelmetes ellenség, aminek látni szoktuk. Valójában egyáltalán nem mindegy, hogyan tekintünk rá! Az egyik legmeglepőbb kutatási eredmény szerint az, hogy ellenségként vagy barátként fogadjuk, hatással van arra, hogy a szervezetünket inkább rombolja vagy építi!

Nem a stressz mennyisége számít, hanem az, hogy elfogadjuk a segítségnyújtását és felhasználjuk, megpróbáljuk magunk alá gyűrni, vagy pedig egyszerűen csak félünk tőle. Az én értelmezésemben a könyv legfontosabb üzenete az, hogy a stressz nyújtotta állapot előnyeinek ki nem használása olyan döntés, mintha lenne egy nagyon hasznos eszközünk, amit azért nem használunk, mert mi magunk is félünk tőle, főleg azért, mert nem tudjuk, hogyan kell használni.

És itt nem is kell nagy dolgokra gondolni. Pusztán azzal, hogy a testi és izgalmi tüneteim alapján tudatosítom magamban,
amikor stresszelek, és ezt teljesen természetes állapotnak fogom fel, már segítettem magamnak. Stresszelni nem gyávaság vagy gyengeség, hanem annak a jele, hogy élünk. Ha felismerése után elhatározzuk, hogy felhasználjuk a segítségnyújtását a cél elérése érdekében, vagyis hagyjuk, hogy hatással legyen ránk, akkor képesek leszünk a vitorlánkba fogni az általa támasztott szelet, és így nagyobb hatásfokra szert tenni. Természetesen ennek megfelelő elsajátításához idő és gyakorlás szükséges, de így könnyedén megtanulhatjuk a tudatos felhasználásának képességét.

Ráadásul az emberi faj esetében ez nem csak a túlélésről szól. A stresszhormonok az életünknek olyan területein segítenek, mint a motiváció, a tanulás, az összpontosítás, a bátorság elnyerése, az együttérzés, az egymáshoz való kapcsolódás, a másokról való gondoskodás, a stressz tüneteinek enyhítése. Sőt, a magyar származárú amerikai tudós, Csíkszentmihályi Mihály által felfedezett, rendkívül felfokozott állapot, a flow (az az állapot, amikor az ember szinte egybeolvad azzal, amit tesz) is a stressznek egy állapota, de még senki nem mondta rá, hogy kényelmetlen vagy zavaró lenne – éppen az ellenkezőjét írják le.

Bízom abban, hogy a stresszről szóló cikkekkel segítettem az Olvasónak egy kicsit jobban megérteni életünknek eme fontos szereplőjét. Remélem, hogy ezek után máshogyan tekintünk rá, és ezáltal magunkra. Kelly McGonigal gondolatával zárom ezt a sorozatot: „A stressz tudatos használatával a fenyegetettség kihívássá válik.” Ez elég jó kilátásnak tűnik.

Seres László