Életünk és a stressz II.
A hosszú távú stressz

Olvasási idő: 3 perc

Ahogy az már az előző lapszámból kiderült, a stressz bizony hasznos is lehet számunkra. Ám jogosan vetődhet fel bennünk az a kérdés, hogy akkor miért káros, miért okoz betegséget?

Selye János a stresszreakciónak három különféle fázisát különböztette meg:

– Az első az alarm (riadó) fázis, amikor életbe lépnek a stressz tünetei. Stresszhormonok lépnek működésbe, amik segítenek aktivizálni a szervezet tartalékait. Rendes esetben a veszélyhelyzet elmúlásával ezek a tünetek megszűnnek, a stresszhormonok visszatérnek kezdeti szintükhöz, a szervezet egyensúlyi állapota visszaáll és a szervezet regenerálódik.

– A második fázis az ellenállás. Ebben a helyzetben a veszélyhelyzet nem szűnt meg, a szervezet továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen felülkerekedni a problémán. A stresszhormonok továbbra is aktívak, készenlétben tartják a szervezetet. Ez vagy hosszú távon fennálló kihívás esetén fordulhat elő, vagy amikor olyan gyorsan követik egymást a problémát okozó helyzetek, hogy a szervezetnek nincs ideje a regenerálódásra, a pihenésre. A fontos az, hogy a test egyensúlyi állapota hosszú távra felborul, felfokozott állapota huzamos ideig fennáll.

– A harmadik fázis a kimerülés. Ebben szakaszban a hosszú távú stressz hatásaként a szervezet tartalékai lemerülnek, a stressz állapota azonban továbbra is fennmarad. A szervezet alkalmazkodott a stresszhez és fenntartja azt. Pszichés (kiégés, depresszió, szorongás, pánikbetegség, álmatlanság) és szervi (szív- és érrendszeri betegségek), ún. „stresszbetegségek” lépnek fel, károsodnak a szervek.

Önmagában tehát nem a stressz, hanem annak hosszú távon való fennállása okozza a problémát. A stressz kialakulásának idején, amikor őseink még a természetben éltek, egy-egy stressz addig tartott, amíg a közvetlen életveszély elmúlt, így a szervezet képes volt a regenerálódásra. A civilizáció azonban, amellett, hogy a természetes ellenségeink számát csökkentette, rengeteg mesterséges „ellenséget” teremtett. Rengeteg kihívásnak vagyunk kitéve nap mint nap, és ezek mind stresszelnek minket.

Akár a mindennapos forgalmi dugó, akár a minket körülvevő emberi tömeg, akár a ránk zúduló hírek és információk tömege, akár életünk felgyorsult tempója és az idő hiánya, akár a megnövekedett elvárások az iskolában és a munkahelyen, akár a megszerzendő szükségleti és luxustárgyak beszerzése önmagukban ha nem is okoznak problémát, összességükben már tesznek ránk olyan terhet, amit nehéz elvinni, amik között nehéz eligazodni. Ráadásul alig oldunk meg egy problémát, sűrű és zaklatott életünkben szinte azonnal a nyakunkba ugrik másik három. Azonban van itt egy probléma. Az még érthető, ha egy éhes oroszlán vagy a szomszédos horda támadását veszélyes helyzetként értelmezzük. De miért reagálunk ugyanígy olyan ártatlan jelenségekre, mint egy egyetemi vizsga vagy egy munkahelyi prezentálás?

Folytatása következik…

Seres László

 

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK

Nagyítás