Engedni, hogy isten szeressen rajtunk keresztül…

Éppen akkor érkeztetek Gyomaendrődre, mikor a helyi Új Esély Központ is nyílt. Mérföldkő volt ez az életetekben?

Igen, éppen két éve lakunk Gyomaendrődön, amióta az intézmény is megnyílt. Itt vettünk házat és a férjem rögtön az Új Esély Központban kezdett el dolgozni nappali ellátásvezetőként. De a negyedik kislányunk is épp ekkor született, egyidős a központtal. Aztán egy éve a korábbi lelkigondozó elköltözött, így kapcsolódtam be én is az intézmény életébe lelkigondozóként.

Korábban is vonzott a lelkigondozás?

Abszolút. A Baptista Teológián diplomáztam, előtte a debreceni Református Teológián is tanultam. Mindig is vonzott ez a terület, konkrétan az a kérdés foglalkoztat, hogy az emberek lelki problémáira hogyan lehet segítséget nyújtani Istennel együtt. Úgy gondolom, hogy Istennél van a megoldás minden problémánkra és úgy érzem feladatom, hogy ezt az embereknek is megmutassam. Jelenleg ismét teológiát tanulok, ahol a lelkigondozáshoz és a szociális szférához kapcsolódó tárgyaim is vannak.

Hogyan jutottál hitre? Hogyan vált igazzá az életedre, hogy Istennél van a megoldás?

Már gyerekkoromban megismertem Istent, amikor a szüleim hitre jutottak. Nyolcéves voltam, amikor először hallottam arról, hogy Isten és Jézus nem egy mese főszereplői, hanem valóságos személyek. Ez akkor nagyon megérintett és gyermeki hittel be is hívtam Jézust a szívembe. Aztán 16 évesen hoztam egy érett, saját döntést arra nézve, hogy Istent szeretném követni. Majd rá nyolc évre merítkeztem be egy baptista gyülekezetben. Majd újabb nyolc év telt el és éppen most kezdem missziós koordinátorként a munkámat. Úgy néz ki, ilyen nyolcéves ciklusokban épül a hitéletem.

Lelkigondozóként egy éve szolgálsz. Mit tapasztalsz ezekben a beszélgetésekben?

Leginkább azt, hogy az embereknek hihetetlen nagy éhségük van arra, hogy Istennel találkozzanak. Istentől várják a segítséget, a választ a kérdéseikre, mert érzik, hogy hiányzik az életükből valami. Engem azok találnak meg, akiket érdekel a Biblia vagy részt vesznek az áhítatokon a központban. Sokszor el is kezdik olvasni a Bibliát vagy látnak egy keresztény filmet és ezzel kapcsolatban kérdeznek. De gyakran előfordul az is, hogy ha valami nehézség történik, akkor ebben keresik az értelmet és Istent. Persze a komoly témák mellett gyakran beszélgetünk mindennapi, ügyesbajos dolgokról is mint a gyereknevelés vagy háztartás. Viszont ezekben a témákban is ott van és meglátszik Isten keze.

Missziós koordinátorként mi a célod?

Szeretnék összekötő kapocs lenni a lelkigondozók és a munkatársak között és szeretném átlátni, hogy a BTESZ által hogyan tudunk még többet segíteni. Azt gondolom, hogy hatalmas lehetőség rejlik az intézményekben, sokakat el tudunk érni az örömhírrel az Új Esély Központokban. De azt is gondolom, hogy tevékenyen kell szeretnünk, ahogy a BTESZ (Baptista Tevékeny Szeretet Misszió) neve is rejti.

Számodra mit jelent ez a tevékeny szeretet?

 Számomra fontos történet a Bibliából, amikor Jézus megvendégeli az ötezer embert. Amikor egy hosszú nap végén az emberek már éhesek, odamennek hozzá a tanítványok, hogy itt az idő mindenkit hazaküldeni, de Jézus azt mondja nekik: ”Ti adjatok nekik enni!” Nekem ez az egyik vezérigém, vezérmondatom: Amikor a szükségben levő embereket látjuk, Jézus arra hív minket, hogy segítsünk rajtuk. Ez a keresztény szeretet kimutatása. Amellett, hogy bátorítjuk őket arra, hogy imádkozzanak, kézzelfogható segítséget is adunk nekik, amikor elakadtak. És amikor megtapasztalják ezt a szeretetet, akkor megértik azt, hogy Isten szereti őket rajtunk keresztül. Én ezt élem meg a munkánk során. Az emberek érzik, hogy azért segítünk rajtuk, mert Isten szereti őket rajtunk keresztül. Sokan megtapasztalják aztán az ima erejét is: megváltozik az életük több területen is, például akiknek eddig nem lehetett gyerekük, most babát várnak. Emiatt pedig feltör a hála a szívükben és már ők is adni akarnak, akár egy sütivel az alkalmakon, akár más módon. Ezt indítja el, ha Isten szeret rajtunk keresztül.

Hegyesi Zita