Érzésekről szól, az illatok nyelvén - Interjú Minya Viktória parfümőrrel

Bár a parfümimádók számára ismerősen csenghet a parfümőr foglalkozás, a legtöbben azonban még mindig felkapják a fejüket a szó hallatán. Mivel is foglalkozik pontosan egy parfümőr?

Igen, valóban előfordul, hogy a szó hallatán furcsán néznek az emberek. Volt már arra példa, hogy visszakérdeztek, hogy teremőr vagyok?

De kérdésedre válaszolva, a parfümőr az az ember, aki parfümkészítéssel foglalkozik. Ez a kifejezés egy francia szóból, a parfumeur-ből származik. Honnan ered az illatok iránti vonzalmad?
Kicsi koromtól kezdve nagyon nagy szenvedélyem volt a parfüm mindenféle szempontból. Minden zsebpénzemet erre költöttem. Pici mintákat vettem a piacon, mert ezt tudtam megengedni magamnak. 

Ezt követően a parfümőr, mint foglalkozás mégis hogyan jött az életedbe?
Nagyon sokáig nem is tudtam, hogy ez a foglalkozás egyáltalán létezik. Mindenféle művészeti ágban kipróbáltam magamat. Édesanyámék féltek is, hogy majd vándorcirkuszban kötök ki. A közgazdaságtan felé terelgettek, mert volt egy megállapodásunk: bármi lehetek, de előtte egy normális iskolát is végezzek el, hogy legyen valamilyen “biztonsági hálóm”.
El is végeztem egy üzleti főiskolát. Már akkor Párizsban tanultam az Erasmus segítségével, és ott esett le nekem a tantusz, hogy a parfümőr az egy létező szakma, és pont jó helyen vagyok ahhoz, hogy végre parfümökkel foglalkozhassak. Eldöntöttem, hogy ezen az úton indulok el, de előtte még össze kellett gyűjtenem a pénzt, hogy el tudjam kezdeni az ehhez szükséges iskolát. Ennél a pontnál nagyon jól jött a közgazdasági diplomám, mert még 4 évig dolgoztam HR-esként, és eközben folyamatosan tettem félre pénzt a parfüm akadémiára, illetve arra is, hogy közben meg tudjak élni.

Magyarországon egyáltalán nem gyakori ez na szakma, így sajnos az effajta iskolákban sem bővelkedünk. Hol tanultad ki az illatkomponálás csínját-bínját?
Dél-Franciaországban van egy kisváros, Grasse amely már egészen a középkortól kezdve a parfümök bölcsőjének mondhatja magát. A mai napig 60 cég van itt, akik parfümgyártással, vagy parfümalapanyag gyártással foglalkoznak. Én egy itt található parfümakadémián tanultam.

Ha jól tudom, rendkívül nehéz bejutni egy francia parfümiskolába. De mégis milyen kritériumoknak kellett megfelelned, amikor ide jelentkeztél?
Évente 12 embert vesznek fel ide, szóval a bejutás egyáltalán nem volt egyszerű. Volt egy intelligencia teszt, majd egy angol teszt is, hiszen angolul folyt az oktatás nagy része. Egy elbeszélgetésre is sor került, ahol megpróbálták kiszűrni azt, hogy ki az, akinek van ehhez affinitása. Beszélgettünk a nyersanyagokról, de nem várták el, hogy felismerjem, hogy mi az, amit mutatnak. Velem akkor cédrusfát szagoltattak (bár akkor ezt nem tudhattam), és csak annyit mondtam rá, hogy olyan, mint a kihegyezett ceruza. Mint kiderült, ezt az illatot valóban így szokták “leírni”, hiszen száraz, fás illata van. Ezt követően pedig felvételt nyertem az iskolába. Életem egyik legszebb éve volt, amit itt tölthettem.

Csupán 1 éves volt a képzés?
Igen. De ez csak a belépő ahhoz, hogy az ember elkezdjen tanulni. Utána még dolgoztam a régióban különböző cégeknek és majd csak ezt követően alapítottam meg a saját cégemet. 

Hogy kell elképzelni az iskolát? Milyen óráid voltak?
Az első pár óra alkalmával megismerkedtünk a nyersanyagokkal. Érdekes, de ez alatt az idő alatt nagyon-nagyon felélénkült mindenkinek a szaglása, hiszen az ember nem szagol annyira aktívan a hétköznapokban. Persze ennek volt
negatív hatása is. Előfordult, hogy én például naponta háromszor fürödtem, mert éreztem a verejték legeslegkisebb részecskéjét is. Vagy például mindenki kétszer vitte le a szemetet naponta. Tanultunk marketinget, illetve volt jogi óránk is, hiszen vannak szabályzatok, amelyek a kozmetikumokra, valamint a parfümökre vonatkoznak. Az akadémián nem csak azt sajátíthattuk el, hogy hogyan kell parfümökhöz készíteni illatanyagot, hanem funkcionális parfümkreációval is foglalkoztunk, így azt is megtanulhattuk, hogy például samponokhoz, krémekhez, tusfürdőkhöz hogyan alkossunk meg illatanyagokat.

Térjünk át egy kicsit a parfümkészítésre. Hogy néz ki nálad az alkotási folyamat? Milyen mozzanatokból áll és mennyi időt vesz igénybe?
Ez nagyon változó. Azt szoktam mondani, hogy saját magamnak sokkal nehezebben dolgozom, mint másoknak, illetve meg is engedem magamnak, hogy lassabban dolgozzak. Kiváló példa erre a Hedonist Rose Absolute elnevezésű parfümöm, amiből 777 próbát csináltunk. Ez nagyon sokáig tartott. Évekig elhúzódott.De megérte, mert ez a parfümöm a mai napig az egyik bestseller. Nem is olyan régen kaptam is egy kedves visszajelzést. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy társastánc közben eddig mindegyik partnerének elnyerte a tetszését és sorra kérdezték tőle, hogy mi ez az illat. 

A munkafolyamat elején mindig van egy alap ötlet, amelyet az ember ki szeretne fejezni. Ilyenkor érzek a kezemben, vagy az alkaromban egy bizonyos feszültséget, hogy ezt bizony most papírra kell vetnem. Miután leírtam a receptúrát, megnézzük, hogy mi az, amit ki szeretnék fejezni, és ehhez mérten alakítjuk az illatot. Mindenből több száz próbát csinálunk. Ez az alap. 

Egy-egy parfüm elkészítésénél egyébként mi inspirál? Egy szín, festmény, egy zene, vagy éppen egy emlék?
Ezek mind. Néha akár egy könyvben olvasott mondat is. Sokszor a fényviszonyok is inspirálnak, valamikor konkrét illatok azok, amelyek hangulatát szeretném egy parfümmel visszaadni.

És ha már az inspirációnál tartunk… Miért pont Hedonist lett az első parfümöd neve?
Relative nehéz parfümneveket kitalálni, mert Franciaországban a 80-as években rengeteg nevet levédettek, még a használaton kívülieket is. A Hedonist neve az úgy adta magát. Mert ez egy életérzés. Mikor iskolába jártam, mindenkinek volt egy beceneve, és akkoriban ezt ragasztották rám. Így ez a név onnan ered. 

Számos parfümkreációt készítettél már, és biztos vagyok abban is, hogy mindegyik a szívedhez nőtt. Mégis engedd meg, hogy rákérdezzek: Melyik az eddigi legkedvesebb parfüm a számodra azok közül, amelyeket Te álmodtál meg? Mesélnél esetleg nekem róla bővebben?
Mindegyiket szeretem. A Hedonist az azért fontos, mert az volt az első parfümöm. Amikor legyártottuk ebből az első pár üveggel, akkor “nőttem pár centit”. Annyira büszke voltam rá! Az új illataim közül pedig talán az Eau de Tihany
Premiere parfümöt emelném ki, ami azért olyan kedves számomra, mert kivételesen sokáig, 8 évig készült. A feladat az volt, hogy levendula illatú női parfümöt készítsek. A kreációs folyamat tele volt fordulópontokkal. A levendula illat ugyanis például rendkívül maszkulin, ugyanakkor a régies illatokhoz kapcsoljuk, plusz aromaterápiás illat is. Tehát viszonylag nehéz
belőle modern dolgot alkotni. Ám volt egy fordulópont: egy alkalommal rendkívül tápláló illatot éreztem, amikor elmentem egy levendulatő mellett. Onnantól kezdve kapott szárnyakat ez a folyamat. Kalandos volt, de nagyon szerettem
azokat az embereket, akikkel akkor együtt dolgoztam. 

Van esetleg egy emlékezetes történeted, visszajelzésed, amely valamelyik parfümödhöz köthető?
Van egy hölgy, aki évente megveszi a Hedonist nevű parfümömet. Mint megtudtam, terápiás céllal használja. Mikor katonaként Afganisztánban szolgált ez volt a happy (boldogság) illata. Sok borzalmat látott ott, de úgy érezte, hogy ez az illat beburkolja őt és ezáltal biztonságban érzi magát. Az ő története nagyon kedves számomra.

 
Minya Viktória parfümjei beszerezhetőek a viktoriaminya.com weboldalon keresztül. Személyesen pedig az Emmarozban (Szeged,Stefánia 6.), Neroli parfümériában (1052 Budapest Régiposta u. 19), Madison Parfümériában (1061 Budapest Andrássy út 26.), és a FourSeasons Gresham Palace Budapestben (1051 Budapest Széchenyi István tér 5-6.).

Honti Orsolya