Gondolatok a krízisről - 2. rész
Vannak olyan krízisek, amelyek minden ember életében előfordulnak. Ezek jellemzően hosszan tartanak, lefolyásuk lassú. Ilyenek a fejlődés során bekövetkező változások (kamaszkor, változó kor). Vannak azonban olyan krízisek is, amik váratlanul érkeznek, és intenzitásuk sokkal nagyobb, pl. egy szerettünk elveszítése, baleset, egyéb tragédia. Krízis esetén sokszor előfordul, hogy valamennyire megoldjuk a helyzetet, de nem hosszú távra. Ilyen esetben mintegy elfogadjuk az új szituációt, de nem azonosulunk az újjal, amit hoz, nem változunk, csak beletörődünk. Ebben az esetben állandó belső konfliktus lép fel, amit a látszólagos elfogadás és a valódi ellenállás közötti ellentét szít. A feszültség enyhítésére különféle segédeszközökhöz nyúlhat az ember: alkoholhoz, kábítószerhez, egyéb feszültségoldó szerekhez.
A krízis hosszú távú megoldása nagy munkabefektetést és figyelmet követel. Azzal a következménnyel jár ugyanis, hogy a krízis által nyújtott lehetőséget felhasználva épülünk, beépítjük az életünkbe az általa hozott tapasztalatokat. Ez egy hosszú folyamat, amely során szembenézünk a helyzettel és a bennünk levő akadályokkal, átírjuk a hiedelmeinket, változtatunk a szokásainkon. Ehhez a folyamathoz célszerű szakember segítségét igénybe venni, aki segít abban, hogy mire összpontosítsunk, hogyan illesszük össze azokat a részeket, amiket felfedeztünk, és hogyan bánjunk magunkkal, miközben egy régi önmagunk helyett egy újat építünk.
A szakember érzelmi támogatást is nyújt. Érvényesíti azt a folyamatot, amin végigmegyünk, valamint a sokszor vegyes és nehéz érzelmeket, amik a belső munka során felszínre jönnek. Ugyanis ne feledjük, hogy az, aki krízisen megy keresztül, nem légüres térben teszi ezt: továbbra is mindennapi kihívások és emberek veszik körül. Ebben a helyzetben a krízisben levő ember figyelme annyira a feladatára összpontosul, hogy kevesebb energiája marad minden másra. Megváltozott viselkedését a környezete talán nem a kellő megértéssel, odafigyeléssel, empátiával kezeli, pedig éppen ebben a helyzetben van szükség nagyfokú türelemre és megértésre. A krízis ugyanis többféle végeredménnyel járhat, és ezek nem mindegyike pozitív. Amennyiben a krízissel szembesülő fél a helyzetet megoldhatatlannak ítéli, és egyéb tényezők is összejátszanak, olyan hatalmassá válhat a nyomás, ami összeroppantja. A krízis tehát egyfelől egy rajtunk kívülről érkező, meghatározó esemény, ami alapjaiban rázza meg azt a világot, amiben élünk. Abban azonban, hogy a földrengés végül milyen eredménnyel zárul, nekünk is van felelősségünk.
/Seres László írása/
