… ez volt talán az első gondolatom, amikor Habsburg Györggyel, Magyarország Franciaországba és Monacóba akkreditált nagykövetével, IV. Károly utolsó magyar király unokájával alkalmam nyílt arra, hogy egy exkluzív interjút készíthessek. Jó hangulatú beszélgetésünk során szót ejtettünk különleges gyermekkoráról, a diplomata élet kihívásairól, valamint a magyar-francia kapcsolatok eddig alig ismert részleteiről.
Kevesen látunk bele egy nagykövet életébe. Önnek, hogy telik egy napja?
Nehéz konkrét választ adni erre a kérdésre, mivel minden nap más és más. Minden egyes nap új kihívásokat, témákat, találkozókat és rendezvényeket hoz. Számomra kiemelten fontos, hogy aktívan részt vegyek a közösségi életben, ezenkívül Franciaország nem csak Párizsról szól. Ez egy nagy ország, számos régióval és lehetőséggel, mint például Lyon, Bordeaux, Marseille vagy Nizza. Ezek mind fontos központok, ezért igyekszem gyakran ellátogatni ezekbe a régiókba, és fenntartani a kapcsolatot velük.
Milyen kihívásokkal és lehetőségekkel találkozott, amikor Magyarország nagyköveteként megkezdte a munkáját Franciaországban?
Sok lehetőséget kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Édesapám gyakran járt Franciaországban, és az Európai Parlamentben jelentős munkát végzett a frankofónia érdekében, különösen francia képviselőkkel együttműködve. Számomra érdekes volt, hogy Párizsban politikai szerepet vállalva találkoztam azokkal a politikusokkal, akikkel az édesapám is együtt dolgozott annak idején.
Ez nagy segítséget jelentett számomra. A családomnak különleges, történelmi kapcsolata van Franciaország bizonyos régióival, mint például Lotaringia, Elzász és Burgundia, így gyakran találkozom ezekből a régiókból érkező képviselőkkel a parlamentben, és sokat látogatom ezeket a területeket. Az, hogy franciául is beszélek és van történelmi kapcsolatom ezekkel a régiókkal, rengeteget segített.
Keveset tudunk arról, hogy a francia emberek milyennek látják a magyarokat. Önnek mik a tapasztalatai?
A franciák szívesen utaznak Magyarországra, és Budapest különösen népszerű úti cél. Azok, akik már jártak ott, visszatérve Franciaországba nagyon pozitívan nyilatkoznak a városról. Budapest egyfajta húzónévnek számít, és ez a népszerűség nagyon pozitív dolognak tekinthető. Ugyanakkor sajnálatos módon Franciaországban általánosságban keveset tudnak Magyarországról, különösen a közép-európai történelemről a múlt században. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol sokan nem annyira tájékozottak Franciaország utóbbi 100 évének történelméről. Úgy gondolom, Magyarországon mégis többet tudunk Franciaországról, mint amennyit ők tudnak Közép-Európáról, ezért fontos, hogy minden alkalommal beszéljünk egy kicsit a történelmi kérdésekről is, különösen a múlt század eseményeiről, mint például a vasfüggönyről, a kommunizmusról, a nehézségekről és az 1989-es rendszerváltás utáni időszakról. Összességében a magyarok hírneve és különösen Budapest hírneve nagyon jó Franciaországban.
Hogyan látja a francia-magyar kapcsolatok jelenlegi állapotát és jövőbeli irányát?
A francia-magyar kapcsolatokat nagyon pozitívan látom. A médiában egyfajta negatív kép alakult ki a kapcsolatról és sokszor kritikus hangvételűek a cikkek Magyarországgal szemben, nemcsak Franciaországban, hanem más országokban is.
A másik oldalon viszont ott vannak a valós bilaterális és gazdasági kapcsolatok, amelyek kiválóak. Számos francia cég működik Magyarországon, jelentős számú magyar munkahelyeket teremtve ezzel. Franciaország az ötödik legnagyobb befektető hazánkban, ezen felül van egy erős együttműködés az energiaszektorban, különösen a nukleáris energiával kapcsolatban, valamint a védelmi és kulturális területeken is.
Melyek a legfontosabb prioritásai és céljai jelenlegi pozíciójában?
Az elsődleges célom, hogy a lehető legjobban képviseljem Magyarországot. Ennek érdekében fontosnak tartom a kapcsolatok ápolását a politikai és gazdasági szférában, valamint a médiával is. Kedvelem azokat a napokat, amikor kint lehetek, részt vehetek különböző rendezvényeken, találkozhatok emberekkel, és interjúkat adhatok. Számomra nagyon fontos, hogy minél nagyobb láthatóságot biztosítsak az országnak.
Már nincs sok idő a párizsi olimpiai játékokig. Milyen feladatokkal kell ilyenkor megbirkóznia egy résztvevő ország – jelen esetben Magyarország – konzulátusának?
A konzulátusokon mindig sok a munka, különösen akkor, amikor sok magyar látogató érkezik az adott országba. Látogatás során különféle problémák és nehézségek merülhetnek fel, és a konzulátus feladata, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik bajba kerülnek. Ez lehet például útlevél elvesztése vagy más, váratlan helyzetek kezelése. A konzulátus felelőssége, hogy segítsen ezekben a problémákban. Természetesen, például az olimpiai játékok idején reméljük, hogy sok magyar szurkoló fog érkezni, és bár remélhetőleg kevés probléma adódik, tudjuk, hogy a nagyobb látogatói szám apróbb problémákat is magával hozhat. Azonban alaposan felkészülünk erre, és biztos vagyok benne, hogy a konzulátus képes lesz megoldani ezeket a helyzeteket.
Beszélgessünk most egy kicsit a gyermekkoráról. Hogyan hatott a Habsburg-ház kulturális öröksége a neveltetésére?
Sokszor feltették már nekem azt a kérdést, hogy mégis milyen volt Habsburg néven felnőni? De őszintén szólva gyermekként ez számomra nem volt különleges. Ugyanakkor otthon egy kicsit másabb volt az élet, mint az iskolatársaimnál, hiszen amikor az édesapám otthon volt, nagyon sokan jöttek hozzánk látogatóba.
Rendkívül kellemes életünk volt Bajorországban. Rengeteget beszélgettünk a történelemről, politikáról, földrajzról és igyekeztem sok időt tölteni az édesapámmal is, akitől beszélgetéseink során szintén rengeteget tanultam.
Mindig a diplomácia felé húzott a szíve, vagy gyermekként még más foglalkozást képzelt el magának?
Mindig érdekelt a politika és a történelem is. Mi ezzel foglalkoztunk több száz éven át, és automatikusan sokat is beszéltünk erről. Az édesapám élete volt a politika, és mindaz, amit ő tett az Európai Parlementben és nagyon sok más helyen. Végül én a diplomácia mellett döntöttem, mert számomra rendkívül érdekes volt mindig is ez a terület.
Melyek a legfontosabb értékek és elvek, amelyeket a családjától örökölt és tovább kíván vinni?
A szüleim mindig következetesek voltak: amit mondtak, azt meg is valósították. Sokat tanultam tőlük, így igyekeztem az ő példájukat követve nevelni a gyermekeimet, de hamar rájöttem, hogy ez nem könnyű feladat.
Emlékszem, a történelmet mindig úgy tanították nekünk, hogy utazásaink során elmesélték, milyen különleges kapcsolatok fűznek minket az adott helyszínekhez, és beszélgettünk azokról a régiókról is, amelyek történelmileg közel álltak a Habsburg családhoz.
A gyermekkorában szerzett értékek milyen szerepet játszanak a mostani döntéseiben és életfilozófiájában?
A számomra a vallás rendkívül fontos és nagy erőt ad az életemben. Katolikus családból származom, ahol a szüleim példája és mély vallásossága nagy hatással volt rám. Ez a vallásos nevelés nagy erőforrás számomra, különösen a nehéz időszakokban. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen nevelést kaptam, és hogy lehetőségem van ezt továbbadni a gyermekeimnek is. Ez a hittel való mély kapcsolat segít nekem a döntések meghozatalában.
Rendkívül komoly beosztás az Öné. Hogyan egyensúlyoz a diplomatai kötelezettségek és a családi élet között?
Az én helyzetem egy kicsit más, mivel a gyermekeim már nem élnek otthon. Két lányom Spanyolországban tanul egyetemen, a fiam pedig jelenleg itt van Párizsban, ahol franciául tanul, és hamarosan ő is egyetemre fog járni. Tehát ők már a saját útjaikat járják. A feleségem Budapesten maradt, ahol egy lovas centrumot vezet, amit ő maga épített fel, és ez nagyon időigényes. Itt Párizsban a legtöbbször egyedül vagyok, de a modern technológiának köszönhetően könnyedén tudom tartani a kapcsolatot velük.
Magyarország és Franciaország mellett van esetleg még olyan kultúra vagy hely, ami különösen közel áll a szívéhez?
Spanyolország és a spanyol kultúra – amely világhírű – hozzám különösen közel áll. Két testvérem is Spanyolországban él, a gyermekeim pedig ott járnak egyetemre. Én magam is a madridi egyetemen tanultam, és jelentős időt töltöttem Spanyolországban.
Mivel foglalkozik szabadidejében, amikor nem hivatalos kötelezettségeket lát el?
Amikor van egy kis időm, szívesen töltöm azzal, hogy az internet segítségével valami újat tanulok, ami nem közvetlenül kapcsolódik a munkámhoz, emellett szívesen Tv-zek és olvasok. Sétálni is nagyon szeretek, különösen Párizs gyönyörű parkjaiban.
Említette az olvasást és a Tv-t. Milyen könyveket, filmeket vagy művészeteket kedvel leginkább, és ezek hogyan inspirálják Önt?
Mivel sokat kell olvasnom a munkámhoz kapcsolódóan, a szabadidőmben inkább könnyedebb tartalmakat részesítek előnyben. Amikor filmeket nézek vagy könyveket olvasok, ezeket a kikapcsolódás eszközeinek tekintem.
Gyakran választok könnyű témájú regényeket, mint például krimiket. Ugyanez igaz a filmekre is: szívesebben nézem meg azokat, amelyeknél nem kell túl sokat gondolkodni, például a komédiákat és a szórakoztató thrillereket, mert ezek jó kikapcsolódást nyújtanak.
Milyen személyes célokat és álmokat szeretne megvalósítani az életében?
Az a célom, hogy a jövőben is egészséges és boldog családom legyen. Amikor édesapámmal a jövőbeli terveimről beszélgettünk ő mindig azt mondta: bármit is csinálok, törekedjek arra, hogy abban a legjobb legyek. Ez egy nagyszerű célkitűzés. Mindig meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni magunkból, és ha ez összekapcsolódik egy egészséges és boldog családi élettel, akkor az embernek már nincs is többre szüksége.
Végezetül engedje meg, hogy egy sokakat érintő és érdeklő kérdést tegyek fel. Az Ön olvasatában mit jelent magyarnak lenni?
Nagyon fontos számomra, hogy hogyan kapcsolódik össze a családom története Magyarországgal. Sokáig nem volt lehetőségem oda utazni, de utána ott házasodtam meg, a gyermekeim ott születtek és ott jártak iskolába. Ezzel szorosan összekötöttem a kis családomat Magyarországgal. Ez óriási öröm számomra, hiszen tisztában vagyok a történelemmel, és történelmi szempontból is gyönyörű dolognak tartom, hogy megkaptam azt a lehetőséget is, hogy Magyarországot képviselhetem teljes szívvel.
Boldog-Honti Orsolya
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Boldog-Honti Orsolya