Isten békéje, a te békéd lehet!

Olvasási idő: 3 perc

 

Isten csodás dolgot alkotott, amikor ellátott minket egy riasztórendszerrel, az úgynevezett amigdalával. Enélkül a – halántékunk körül elhelyezkedő – neuroncsoport nélkül már nem élnénk. Vészhelyzetben a másodperc töredéke alatt riasztást küld, ezzel védekező reakcióra serkenti a testünket.

Szükségünk van valós veszély esetén valós riasztásra. Amire viszont nincs szükségünk az az, hogy állandóan, életformaszerűen riadókészültségben éljünk. Ilyen esetben nincs az a mennyiségű javítóhormon, ami helyre tudná bennünk állítani a stressz okozta károsodásokat. Sok esetben olyan pulzusszámmal próbálunk meg működni a családban, munkahelyen, amivel nem tudunk normális döntéseket hozni, egészséges kapcsolatokat ápolni.

Ez eddig egyszerű biológia:

  • Az aktív sportolók pulzusszáma átlagosan tevékenységük közben kb. 100.
  • 115-ös pulzusszámnál a finommotorikus képeségek megszűnnek, szem-kéz koordináció felmondja a szolgálatot. (egy cérnát sem tudunk befűzni)
  • 145-ös pulzusszámnál az összehangolt mozgás képessége véget ér.
  • 175-ös pulzusszámnál a perifériás látás megszűnik. (csőlátás lép fel)
  • 185 felett átmeneti süketség, a végtagokban koncentrálódik a vér.

John Gottman családterapeuta rendszeresen méri a házaspárok pulzusát a terápiás beszélgetések alatt, és ha elérik a 140-t, akkor szétküldi őket 20 percre, hogy lenyugodjanak, mert addig egyszerűen nem érdemes kommunikálniuk egymással. Azért is szeretem ”életünk használati utasítását”, a Bibliát, mert a sok hamis megküzdési stratégia helyett valódi megoldást ad életünk minden területére, így az aggódó életformára is (nem az a baj, ha időnként aggódunk, ez természetes. A baj azzal van, ha nem jól kezeljük, így tartóssá válik).

Ezt írja Pál apostol: ”Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Pál levele a Filippiekhez 4, 6-7) Ez az a békesség, amit a világ nem adhat nekünk, de ezt elvenni sem tudja. Ez az a békesség, ami megőrzi az ép elménket, akkor is, amikor már úgy éreznénk, hogy ezt az élethelyzetet nem lehet túlélni. Ez az a békesség, ami kitart, amikor már feladnánk. E békesség titka két szóban rejlik: ”az Úrban”.

Ő képes megszilárdítani (nem megkeményíteni), viharállóvá tenni bennünket az élet különféle problémáiban, kihívásaiban. Szeptemberben izgultunk gyermekeink, unokáink miatt, akik most kezdték az ovit, iskolát. Talán épp elbocsátottak a munkahelyedről, vagy valami anyagi nehézségben vagy, esetleg kapcsolati törést élsz át.

Bátorítalak, hogy hívd segítségül Isten nagy nevét, Aki nem feledkezett el rólad. Nem hagyott el. Ha távol érzed Őt magadtól, akkor te mentél el az Ő jelenlétéből. E sorok olvasásakor is keres téged. Csak egy imádságnyi távolságra van tőled. Bátorítalak, hogy a legegyszerűbb szavakkal szólítsd meg most Őt, és fogadd el azt a békességet, amit csak Ő tud neked adni.

Floch Gábor Barnabás 

Missziós koordinátor

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK