Jézus a mi sorsunk
„Nemrég egy vezető iparmágnással beszélgettem. Megveregette a vállamat: – Lelkész úr, nagyon szép, hogy ön a fiatalokat a jóra tanítja. Így feleltem: – Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ettől nem várok sokat. A Bibliában meg van írva, hogy az ember szíve ifjúságától fogva gonosz. Itt nem sokra megyünk intésekkel vagy buzdítással. Egészen mást szeretnék elérni. – Igen? Mit? – Szeretném, hogy ezek a fiúk az Úr Jézus tulajdonává legyenek, Isten gyermekei, örökre. – Ó, lelkész úr, micsoda beszéd ez! Maradjunk két lábbal a földön! Jó mondás, nem? Hangosan felnevettem: – Milyen talajon kíván maradni, kedves igazgató úr? Nem vette észre, hogy a talaj a lábunk alatt már régóta inog?”
Valóban inog a lábunk alatt a föld. A fenti párbeszéd Wilhelm Busch német evangélikus lelkipásztor Jézus a mi sorsunk című könyvének egyik részlete. A kötetben található prédikációk – igaz azok már 70 éve hangzottak el – igazi örömhírt adhatnak ma is nekünk. Miért élek? Mikor lesz vége a világnak? Érdemes-e Istennel élni? Ezekre és több más kérdésre is keresi – és véleményem szerint meg is adja – a választ a német igehirdető. Busch lelkész az ifjúság körében szolgált Essen városában az 1950-es évek végén. Szenvedéllyel hirdette az evangéliumot, amely szenvedély az olvasóban is fellángol a könyv forgatása közben. Több ezer embernek prédikált, mégis az egyént, az embert szólította meg evangelizációjában. Wilhelm Busch nem Adrian Plass, ő nem a vicces oldaláról közelíti meg a kereszténységet. Kíméletlen őszinteséggel beszél a hitről, a bűnről és a következményekről. Amikor valaki azt mondja neki, hogy „Jézus olyan ember volt, mint mi”, akkor kijavítja „Jézus ember volt, de éppen nem olyan, mint mi, hanem amilyennek nekünk kellene lennünk, amilyennek Isten elgondolt minket”. Mekkora a kontraszt a két gondolat között!
Busch lelkésznek volt mersze Jézusról beszélni az embereknek, nemcsak a szószékről, hanem a hétköznapokban is. Számos személyes története teszi olvashatóvá és befogadhatóvá a történeteit. Aki pedig befogadja, az megtalálhatja a megmentő hitet, amelyről így ír a lelkész könyvében: „A megmentő hit, hogy meglátom Isten szentségét, hogy elismerem elveszett voltomat, és hogy Jézust, aki a kereszten értem meghalt, mint egyetlen lehetőséget felismerem. E nélkül a hit nélkül nem lehet az élet kérdéseit megoldani! De ezzel a hittel biztosan célhoz lehet érni!”
Györe P. Balázs
