”Kéne ennek a világnak is egy új esély központ”

Olvasási idő: 3 perc

A BTESZ hitéleti tevékenységének meghatározó szereplői a missziós koordinátorok. Ők fogják össze és segítik az intézmények lelkigondozóit, miközben maguk is aktívan vesznek részt a lelki beszélgetésekben. Floch Gábor dél-dunántúli missziós koordinátorral például a dombóvári Új Esély Központban találkozhatunk keddenként. Gábort arról kérdeztük, mit tapasztal munkája során, mit jelent az „új esély” lelki értelemben.

Márciusban érkeztél a BTESZ-hez. Éppen az ukrajnai háború kirobbanása után. Az első hetedet menekültekkel töltötted. Hogyan élted meg ezeket a napokat?

Éppen akkor költöztem egy új lakásba. Még a kezemben voltak a bőröndök, mikor felhívott Benjámin (Bacsó Benjámin, a BTESZ hitéleti igazgatója), hogy Sajószentpéteren lenne szükség segítségre. Egyből a munkába érkeztem: én vigyáztam éjjel a menekült diákokra, vártam az éjszakai segélyszállítmányt, kentem a kenyereket, vittem tovább az adományt. Az“egyből a mélyvízbe” kifejezés egészen új értelmet nyert, mégis, öt nap elteltével úgy mentem haza, hogy ezeket a tapasztalatokat semmi pénzért nem cserélném el. Elképesztő drámákat láttam, anyukákat két szatyorral kezükben, mezítláb. A munka közepébe csöppentem. De tudtam, hogy jó helyen vagyok. 

Drámákkal most is gyakran találkozol, hiszen nehéz élethelyzetben levő emberek érkeznek hozzád a beszélgetésekre. Hogyan tudsz nekik segíteni?

Korábban valaki másnak tanácsoltam ezt, most a saját tanácsomat fogadom meg: akkor működik ez a munka, ha nagyon szereted az embereket. Nagyon szeretem a munkámat, a szolgálatomat és az embereket. Amikor eljövök hozzájuk, olyan, mintha a családom lennének. Megnyílnak, Isten felé fordulnak. Sok privát beszélgetésben elmondják, hogy mit jelent nekik az Új Esély Központ. Mintha egy lelki kórház lenne, ahol a sebzett emberek gyógyulásra lelhetnek, és így egyik sebzett ember hívja a másikat. Amikor meséltem egy barátomnak a munkánkról, ezt mondta: “Kéne ennek a világnak is egy Új Esély Központ.” Egyetértek vele. 

Hogyan történik ez a gyógyulás? Van olyan történet, amit megosztanál az elmúlt időszakból?

Az egyik első ellátott, akivel megismerkedtem, Gyula bácsi volt. Nagyon hasonlít a nagypapámra, így hamar kötődtem is hozzá. Ő egy ateista ember és azért jár a központba, mert nemrég elhunyt a felesége, azóta nem találja a helyét. Sokat beszélgettem vele és egyik alkalommal úgy váltunk el, hogy azt mondta nekem: “Gábor, Isten volt az, aki az utainkat összehozta. Így már hiszek benne.” Vagy ott van Margit és anyósa, akik nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak, máról-holnapra élnek. Egyik reggel lekésték a csatlakozást, és így nem értek volna oda az alkalmunkra. Mégis, összedobták a pénzt taxira, hogy el tudjanak jönni. Vagy ott van István, aki a bojlerszerelőt küldte haza azért, hogy el tudjon jönni az Istentiszteletre. Ők nemcsak passzívan hallgatnak, hanem figyelnek és ha valami megszólítja őket, változtatnak. Például a megbocsájtásról szóló alkalmunk után Margit felhívta az apját, akivel évek óta nem állt szóba. Újra tudott nyitni felé. Ezek a történetek adnak erőt nekem, mert azt látom, hogy a munka, amit csinálunk, érvényes, jó és fontos.

Hegyesi Zita

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK