Kitartással a közösségért

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad?

 Dobi Katalin vagyok, a balmazújvárosi integrált intézmény vezetője. Középiskolai tanulmányaimat a debreceni Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola tanulójaként végeztem, majd a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán óvodapedagógus, majd szociálpedagógus végzettséget szereztem. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, így folyamatosan törekszem arra, hogy fejlődjek, tanuljak, ezért már a felsőfokú tanulmányaim alatt foglalkoztam kortárssegítéssel, prevenciós és egészségügyi szolgáltatások biztosításával. E tapasztalatoknak köszönhetően több fesztiválon, például a Sziget Fesztiválon is elláthattam hasonló feladatokat. Első munkahelyem egy óvodában volt, ahol óvónőként dolgozhattam. Ezzel egy gyermekkori vágyam vált valóra.

Amikor a szervezet (BTESZ) Balmazújvároson intézmény megnyitását tervezte, lehetőséget kaphattam arra, hogy csatlakozhassak hozzájuk. 23 éves voltam, mikor bizalmat kaptam személyesen Elnök úrtól, és közösségi koordinátorként kezdhettem meg működésemet. Elmondhatom, hogy én a szervezet szárnyai alatt nőttem fel és váltam azzá az emberré, aki ma is vagyok. A BTESZ folyamatosan támogatja személyes fejlődésemet, mindig számíthattam munkatársaimra is. 2014-ben végeztem teológusként, ismereteket szereztem pályaorientációs konzulensként, elsők között végeztem a Semmelweis Egyetem mester szociális vezetőképzésén és fejlesztéspolitikai szakreferens végzettséggel is rendelkezem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy több mint tíz éve a BAKI Egyesület tagjaként is tevékenykedem. A BAKI-val (Balmazújvárosi Kistérség Alternatív Kulturális Ifjúsági Egyesület) több pályázatban is sikeresen működtünk együtt, ahol Béke Lajostól, az egyesület elnökétől sok hasznos dolgot tanulhattam. Magánéletben boldog párkapcsolatban élek a szerelmemmel, közel a családomhoz, barátaimhoz. Nagyon szeretek kirándulni, túrázni, élményeket szerezni.

Miért pont a szociális szférát választottad életutadul?

 Érdekes kérdés, mert én óvónéni szerettem volna lenni. Az élet hozta úgy, hogy szociális területen dolgozzak és azt mondhatom, mára már ez az utam, ez a hivatásom. Kellett választanom, de biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam. 2012-ben kerestek az óvodából, akkor lett volna lehetőségem újra gyermekekkel foglalkozni. Úgy érzem, akkor köteleződtem el a szociális szféra, a BTESZ iránt igazán. A döntés mindig elköteleződés, amely egyben számtalan lehetőség lezárása. Hiszem, hogy a szociális munka egy különlegesen szép hivatás.

 Az ember karrierje néha tele van hullámvölgyekkel. Neked mi volt a legnehezebb pont a karriered során?

Konkrét pontot nem tudok kiemelni, mindig vannak nehézségek, kihívások. Ezekre én úgy tekintek, mint egy újabb fejlődési lehetőség. A BTESZ egy olyan közeg, egy olyan közösség, ahol folyamatos a fejlődés. A szervezet fejlődése is, és a személyes fejlődésem is, hiszen egyre több olyan esemény történik, amikor át kell lépnem saját korlátaimat.

Jelenleg a BTESZ balmazújvárosi intézményének, valamint az egyeki Új Esély Központnak vagy a vezetője. A szervezeten belül milyen út vezetett idáig?

2007-ben közösségi koordinátorként kezdtem el dolgozni, 2009-ben a szenvedélybetegek nappali intézményében segítettem a szervezet munkáját, majd 2014-ben Kerekesné Dobi Erika kolléganőm erőteljes biztatására adtam be pályázatomat a balmazújvárosi intézmény vezetői pozíciójára, melyet elnyertem. Erával szinte a kezdetektől együtt dolgozunk, mindig számíthattam rá szakmailag és emberileg is. Kicsit olyan a kapcsolatunk, mint a jó zsaru, rossz zsaru.

A balmazújvárosi intézmény égisze alatt 2022-ben megnyílt Egyeken az Új Esély Központ és 2023-ban reményeink szerint a Csupaszív Közösség is fogadhat majd itt ellátottakat. Lassan tíz éve látom el feladataimat intézményvezetőként. Huh, ebbe eddig bele sem gondoltam. Persze ez nem ennyi… voltak kihívások és lesznek is.

Melyik a számodra legkedvesebb pillanat az elmúlt évekből?

 Nagyon sok kedves pillanat van. Ha az ellátottakra gondolok, akkor a személyes találkozások, szolgáltatásainkkal kapcsolatban érkező pozitív, vagy éppen építő jellegű beszélgetések, de a munkavállalóinkról való elégedettség visszajelzése is mindig nagy örömmel tölt el. Fantasztikus élmény, mikor egy hozzánk járt ”eltereléses” fiatallal találkozom, akinek rendben van az élete, és tudom, hogy ennek mi is részesei voltunk. Minden hónap végén tisztelettel gondolok munkatársaimra, mert nélkülük sem én, sem az általam vezetett intézmény nem működhetne így. Hálás vagyok azokért a szakmai és emberi kapcsolatokért, akiket a szervezeten keresztül ismertem meg. Őszinte barátokra is találtam a kollégáim között.

Minden egyes nap teljes erőbedobással dolgozol. Mi motivált/motivál a mindennapokban?

Szeretem a munkám, úgy ahogyan van. Úgy érzem a helyemen vagyok. Nagyon jó szakemberekkel dolgozhatok együtt, akikben a BTESZ alapértékei megvannak. Végtelenül hálás vagyok a kollégáimért. Szeretem, hogy nem vagyok az asztalhoz kötve, gyönyörű tájakat csodálhatok meg útjaim során. Hálás vagyok azért, mert mind a feletteseim, mind közvetlen és közvetett munkatársaim mindig és mindenben támogatnak. Felemelő a kölcsönös bizalom érzése.

Mi a szociális “szupererőd”?

Optimizmus, kongruencia. Októberben vehetted át a Tevékeny Szeretet Díjat. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy a díjazottak között vagy? Először szorongást éreztem, mert gondoltam, hogy ki kell majd állnom, és lehet mondanom is illene valamit. Egyre többször jön felém ilyen jellegű kihívás, nem szeretem. Persze ezt az érzést hamar felváltotta a büszkeség. Elsősorban a munkatársaimra, aztán egy kicsit magamra is. Én akkor is elmondtam, mikor ezt a díjat átvettem, hogy ez nem csupán nekem szól, ez a díj a munkatársaim elismerése is. Közülük nagyon sokan hozzám hasonlóan hosszú idők óta tesznek a közös sikerekért, segítik az ellátottak mindennapjait. 

A karrieredet tekintve milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve? 

Most nagyban azon dolgozom, hogy a Csupaszív Közösség minél hamarabb megnyithassa kapuit Egyeken. Inkább az elérhető célokat szeretem, realista vagyok. Nincsenek illúzióim, de maximálisan tudok azonosulni a fenntartó jövőképével. Továbbá szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a csapatépítésre, közösségszervezésre. Intézményvezetőként és Dobi Kataként is igyekszem megtalálni az egyensúlyt. 

Ha a szociális szférán belüli munkával kapcsolatban egy tanácsot adhatnál a kollégáidnak, mi lenne az? 

Tettel, Szeretettel!

Honti Orsolya