Közfoglalkoztatottból intézményvezető

Mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad? 

 Püspökladányban születtem, ott is nőttem fel. Nemrég férjhez mentem és van egy 10 éves kiskutyám, Zizike. Nincs testvérem, egyke gyerek vagyok és 11 éves koromtól a nagyszüleimmel éltem. Ők neveltek fel, miután édesanyám kiment külföldre. Sajnos a nagyszüleim már nincsenek köztünk.  

Édesanyád meddig volt kint külföldön?  

21 évig élt kint Kanadában, a Covid-időszak alatt költözött haza, Magyarországra. Jó kapcsolatunk volt és van, napi szinten beszélünk.  

Arra vissza tudsz emlékezni, hogy mit éreztél azzal kapcsolatban, hogy édesanyád kimegy külföldre és te itthon maradsz?  

Nekem nem volt testvérem, aki ott lett volna mellettem, tehát ezt egyedül kellett megélnem. Lehet, hogy ennek köszönhetem az erőt és a kitartásomat. Akkor ez nagyon nehéz volt, de a nagyszüleim nagyon szerettek. Hatalmas szeretet vett körül egész gyerekkoromban. Mindig arra törekedtek, hogy a legjobbat kapjam. 

Milyenek voltak a nagyszüleid?  

Tipikus nagyszülők voltak, elhalmoztak szeretettel. Nagymamám mindig azt mondogatta, hogy magamért tanulok és, hogy muszáj tanulni, mert anélkül nem viszem sokra. Nekik nem volt rá lehetőségük, de nekem szebb jövőt reméltek.  

Akkor ők segítettek abban is, hogy továbbtanulj?  

Igen, mindig támogattak ebben is. A Karacs Ferenc Gimnáziumban végeztem informatika szakon, később informatikus könyvtárosnak jelentkeztem az akkor még Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolára. (Ma már a Debreceni Hittudományi Egyetem a neve).  

Informatikus könyvtárosként végeztem, de azzal nagyon nehéz volt elhelyezkedni, bár nagyon jó alapokat adott. Sok mindent megtanultam már csak azzal is, hogy elszakadtam a saját környezetemtől. Nagyon szerettem a főiskolás éveket. Amikor befejeztem, utána nagyon nehezen találtam állást. Vendéglátásban dolgoztam sokáig, aztán úgy gondoltam, hogy megpróbálom én is külföldön, Kanadában.  

Na, erre térjünk ki egy kicsit. Hazajöttél, mit kezdtél el csinálni? Állást kerestél?  

Körülbelül két évig éltem külföldön, majd hazaköltöztem. Állást kerestem egyből, nagyon sok helyre jelentkeztem, sikertelenül. Egyben biztos voltam, nem akartam újra vendéglátásban dolgozni. Beregisztráltam a munkaügyi központba. Az ügyintézők ajánlották a BTESZ-t. Beadtam az önéletrajzomat, először nem vettek fel. Majd újabb hirdetésre jelentkeztem, ez alkalommal felvettek. A házi segítségnyújtásban kezdtem el dolgozni adminisztrátori munkakörben, közfoglalkoztatottként. Feletteseim látták, hogy van némi affinitásom a számítógéphez és az adminisztrációhoz, így sokszor besegítettem az étkeztetésbe, az akkori koordinátornak. Ő nem sokkal később felmondott. Ekkor felajánlották nekem az étkeztetés koordinátori pozíciót, így többet már nem közfoglalkoztatottként, hanem étkeztetés koordinátorként folytathattam. Étkeztetésben dolgoztam több mint három évig középvezetőként.  

Szeretted ezt a feladatkört?  

Nagyon szerettem a kollégáimmal együtt dolgozni. A legtöbben itt vannak a BTESZ-nél mai napig és erősítik az étkeztetés csapatát. Mindig arra törekedtem, hogy a bizalom minél hamarabb kiépüljön és meg is tudjuk tartani. Hogyha bármi problémájuk volt, akkor nyugodtan fordulhattak hozzám, ha pedig gondunk adódott, akkor azt közösen oldottuk meg. Együtt fejlődtünk, együtt tanultunk. Emellett rengeteg levelet, üdvözletet és kedvességet kaptunk az ellátottaktól is, ami nagyon sok erőt és hitet adott a nehéz időkben. 

Van esetleg ellátottakhoz kapcsolódó kedves emléked, amelyet megosztanál velünk?  

Szociális munka napján – talán három évvel ezelőtt – egy nagyon szép idézetet kaptunk egy nyugdíjas tanárnőtől. Most pontosan nem tudom felidézni, de nagyon szép volt és azon talán sírtunk is mindannyian az irodában.  

Három évig voltál koordinátor. Mi következett ezután?  

Egy napon felhívott telefonon Szitai Tamás, délutánra behívott az irodába. Nagyon izgultam egész nap. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az oka. Hamar kiderült, az akkori intézményvezető lemondott a pozíciójáról. Ezt követően Tamás feltette a kérdést, hogy lenne-e kedvem megpróbálni. Ledöbbentem, egyáltalán nem számítottam rá. Először nemet mondtam, úgy gondoltam, hogy nem vagyok rá felkészülve, de nem sokkal később hagytam magam meggyőzni. Ez volt 2 és fél évvel ezelőtt. 

A koordinátori vagy az intézményvezető pozícióban érzed magad komfortosabban?  

Hasonló mindkettő a komfortérzet szempontjából, mert mindkettő nagyon új volt számomra. Nem volt tapasztalatom egyikben sem, tehát mindkettő komfortzónámon kívül esett. Talán lehet, hogy a koordinátori pozíció nagyobb változást hozott az életembe.  

Ott is felelős voltál egy szolgáltatásért. Most ez többszöröződött.  

Így van. Nehezebb intézményvezetőnek lenni abból a szempontból, hogy sokkal több emberrel kell együtt dolgozni és a kis megszokott csapattal már nem tudjuk a munkát elvégezni, így mindig bővül a körünk.  

A BTESZ ad számodra valamilyen fejlődési lehetőségeket, vagy hogyan tudsz magadon dolgozni?  

A lehetőségek tárháza van a vezetők kezében. Van többféle fejlődési lehetőség, szupervíziók és tréningek. A szupervíziók támogatnak abban, hogy vezetőként könnyebben meg tudjunk küzdeni a nehézségekkel, általuk szakszerű segítséget és támogatást kapunk egymástól és önmagunktól.  

Mi az, amivel te megnyered az embereket?  

Pozitív, nyitott, elfogadó és én úgy gondolom, hogy segítőkész is vagyok. A bizalom az, amit mindig hangsúlyozok, nagyon fontos szempont számomra.  

Vannak-e közeli, távoli terveid? Van valami, amit szeretnél megvalósítani a közeljövőben?  

Mesterképzésre járok az egyetemre, szociálpolitika szakra. Személyes és munkaügyi célom is az, hogy befejezzem a diplomamunkámat még ebben az évben.  

Boldog-Honti Orsolya  

Benedek Dávid