Küldetése: önzetlenül segíteni

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad?

Egy kis községben, Nagyhegyesen nőttem fel. Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza a gyerekkoromra, mely telis-tele volt szépséggel, élményekkel és szeretettel. Itt jártam általános iskolába, majd tanulmányaimat Berettyóújfaluban általános ápoló és általános asszisztens szakon folytattam. Az élet ezután kicsit más útra vezetett és Nyíregyházán szakvizsgázott szociális munkás képesítést szereztem. Jelenleg Hajdúböszörményben lakom családommal együtt. Van két kamasz nagy fiam, akik mindketten a futball rajongói és művelői, ezért a párommal sokat járunk futball mérkőzésekre. Szabadidőmben nagyon szeretek túrázni, sportolni, futni.

Milyen szakmai életutat jártál be azelőtt, hogy a BTESZ-nél kezdtél el dolgozni? Miért pont ebbe az irányba/ezekbe az irányokba indultál el?

Azt tudni kell rólam, hogy orvos szerettem volna lenni, de a sors mást szánt nekem és az egészségügyi képzés után szociális munkás szakon találtam magam, bár akkor még nem igazán tudtam mit is jelent ez a terület. Főiskolai oktatóimnak köszönhetően egy egyesületben kezdtem el önkéntesként dolgozni, elsősorban hajléktalan embereknek, utcagyerekeknek, szenvedélybetegeknek segítettem a mindennapi életüket jobbá tenni. Ekkor tudatosult bennem
isteni sugallatként, hogy ez lesz én utam, ez az én világom és örömmel és jó érzéssel tölt el, ha segíthetek másokon.
Szakmai munkámat a nagyhegyesi önkormányzat polgármesteri hivatalában, mint szociális és gyámügyi ügyintéző kezdtem el. Ugyanitt voltam a szociális gondozó szolgálat vezetője, ahol az idősellátás és családsegítés irányításával bíztak meg. A fogyatékos ellátás irányába is betekintést nyerhettem támogató szolgálat segítője, majd vezetőjeként. Ezután felkérést kaptam egy családok átmeneti otthonának a vezetésére, majd hamarosan szakmai vezetőként 4 otthon
irányítását láttam el. Az ellátottak mindig nagyon közel álltak a szívemhez, vezetőként mindig szántam rá időt és nagyon szívesen mentem ki a családokhoz, az idősekhez, a fogyatékossággal élő emberekhez.

Karriered során melyik időszakot érezted a legnehezebbnek, és hogyan sikerült túljutnod ezen?

Szociális szakemberként minden területnek megvolt a maga szépsége, nehézsége és kihívása is. De ha nehéz időszakról kell beszélnem, az az volt, amikor döntést kellett hoznom arról, hogy egy időre elhagyom a területi szociális munkát és más területen kezdek dolgozni. El kellett fogadnom, hogy eljött munkám során az a pillanat, amikor váltanom kell. Nem kudarcként éltem meg, de maga a felismerés, a döntés és a változás nehéz időszak volt. Viszont az idő hamar beigazolta, hogy jól döntöttem, mert 8 éve dolgozom itt a BTESZ ellenőrzési csoportjában, ahol úgy érzem meg tudtam valósítani
önmagam és kiteljesedhettem szakmailag is.

Mikor és hogyan találkoztál először a BTESZ-el, és mifogott meg a szervezetben igazán?

Mint ahogyan az előzőekben említettem, a 15 év területen töltött munka után váltani szerettem volna és új irányokat is kipróbálni, ezért jelentkeztem a BTESZ-hez. Nagyon inspiráló volt számomra, hogy egy szociális szervezet vezetői ilyen fontosnak tartják a saját munkájuk ellenőrzését és ennek érdekében belső ellenőrzési csoportot működtetnek. Vezetőként, szakmai vezetőként korábban is kellett ellenőrzéseket végeznem saját intézményeimben, melyet mindig nagyon pontosan, precízen szerettem elvégezni. Ezért nagyon testhezállónak éreztem a belső ellenőri munkát.

Jelenleg a BTESZ ellenőrzési csoportjának vagy a vezetője. A szervezeten belül milyen út vezetett idáig?

2016-ban kezdtem meg a munkámat az akkori ellenőrzési csoportban belső ellenőrként. A füredi úti irodaházban működő csoportban ekkor még hárman dolgoztunk. 

Feladatom az akkor működő néhány intézmény szolgáltatásának fenntartói ellenőrzése, hatósági ellenőrzésre történő
felkészítése, valamint hatósági ellenőrzéseken való képviselete volt. Ahogyan nőtt a BTESZ és új szolgáltatások, új intézmények jöttek létre egyre jobban láthatóvá vált, hogy módszertanilag is szükséges támogatnunk a területen dolgozó munkatársainkat, így a szenvedélybeteg ellátás és gyermekjóléti intézmények szakmai támogatása is hozzám került. Kiváló vezetőmnek köszönhettem, hogy iránymutatása mellett megkaphattam azt az önállóságot a munkámban, amivel egyre
jobban fejlődhettem és megmutathattam tudásomat. Bizalommal töltött el mikor csoportvezető-helyettesként segíthettem a csoport munkáját. Ma pedig már a módszertani és ellenőrzési csoport szétválasztása is szükségessé vált. Így kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy legyek az Ellenőrzési csoport vezetője. Szerencsés vagyok, mert emberileg is és szakmailag is kiváló munkatársakkal dolgozhatok együtt, akikre mindig számíthatok majd.

Mely események vagy pillanatok voltak a legemlékezetesebbek számodra azóta, hogy itt dolgozol?

Nagyon sok szép emlékem van, melyekre szívesen gondolok vissza. Nehéz kiválasztani egyet, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége. Volt részem az új székházba való költözésben, emlékszem csak ámultunk milyen csodaszép helyen fogunk ezentúl dolgozni. Vagy amikor az első nappali ellátás szakmai műhelyét szerveztem meg a kollégáknak, rettentően izgultam. Az első OVT is emlékezetes számomra (Országos Vezetői Találkozó), ahol először személyesen is találkoztunk az összes vezető kollégával. De itt megemlíteném még azt is, amikor munkatársunk esküvőjére készültünk, vagy a csapatépítő programokat, melyek óriási motivációval tudnak feltölteni. És még szívesen sorolnám őket… 

Mi az, ami nap mint nap inspirál és hajt előre a munkádban?

Én azért tanultam, hogy segíthessek. A munkatársaim és ő általuk az ellátottak segítése, a segítségnyújtás tudata motivál nap mint nap. Bizalommal tölt el, amikor a kollégákkal együtt gondolkodhatok, tanácsért, iránymutatásért keresnek meg. Nagy elismerés az is, amikor a területen dolgozó munkatársak várnak minket, hogy menjünk hozzájuk ellenőrizni. Igazi jó csapatként tudunk az intézményekkel és a BTESZ különböző csoportjaival együtt készülni az ellenőrzésekre. A jól sikerült ellenőrzések pedig mindig óriási elismerést, és pozitív visszajelzést jelentenek számomra a munkámmal, munkánkkal kapcsolatban. Ez az, ami motivál, hogy még jobb legyek, még többet tudjak, még jobban tudjak a BTESZ mögött állni. Ez a fajta bizalom – az, hogy számítanak rám, hogy együtt keressük a megoldásokat – olyan inspiráló számomra, hogy ezért érdemes nap mint nap dolgoznom.

Mi a szociális “szupererőd”?

Talán a humánus szemléletem, a nyitottságom, rugalmasságom. Minden emberben igyekszem a pozitívat, a jóságot
megtalálni és egyenlőként tekinteni rá. Sokszor feszített tempóban kell dolgoznunk és ilyenkor mindig szeretek egy kis vidámságot, viccelődést belecsempészni a munkába, hogy motiváljam a kollégákat. Szeretem, ha rendben vannak a dolgok, és addig nem adom fel, amíg az adott helyzetben a megfelelő megoldást meg nem találom. Csapatként tekintek a munkatársaimra, akikkel együtt, egy csónakban, egy célért evezünk.

Hogyan érintett, amikor megtudtad, hogy Tevékeny Szeretet Díjban részesülsz?

Nagyon meglepődtem, hiszen sok remek szakember dolgozik itt a BTESZ-nél. Óriási büszkeség ez számomra, és hálával tartozom, hogy így gondolják a vezetőim. Amikor valaki kap egy ehhez hasonló díjat, akkor azt szokták mondani, hogy ez az ő érdeme, ezt magának köszönheti. Én azt gondolom, hogy kell ehhez egy olyan munkahely is, ami lehetővé teszi azt, hogy elismert szakemberként végezhesse valaki a munkáját, mert ekkor tud csak szakmailag kiteljesedni. Hiszen, ha belegondolunk nem mindegy hová megyünk be dolgozni, kik a munkatársaink, kik alkotják a csapatunkat, kik a vezetőink és milyen célokért dolgozunk.

A karrieredet tekintve milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

Első célom talán az, hogy vezetőként minden olyan tudást elsajátítsak, mellyel megfelelően tudom majd vezetni a csoportomat. A szervezeten belül a célom a lehető leghatékonyabb ellenőrzési rendszer kialakítása. Ez egyrészt új munkatársak csatlakozásával, különböző ellenőrzési módszerek és ellenőrzési területek kiterjesztését, és az ellenőrzések rendszerességének biztosítását, valamint az intézményekben dolgozó kollégák ellenőrzési feladatokban történő támogatását is jelenti. Az ellenőrzések mindenképp az intézmények munkáját támogatják és segítik.

Ha a szociális szférán belüli munkával kapcsolatban egy tanácsot adhatnál a kollégáidnak, mi lenne az?

Mindig alázattal és szeretettel végezzük a munkánkat! Ha úgy érezzük már erre nem vagyunk képesek, akkor álljunk meg, nézzünk szembe vele és hozzuk meg a lehető legjobb döntést magunkkal szemben, még ha az nagyon nehéz is.

Boldog-Honti Orsolya