BTESZ Gála - A legbéteszebb szakember

Folytatjuk a 10 éves BTESZ Gála díjátadójának történeteinek bemutatását. A szociális szakemberek vezetőit, megkértük, hogy írjanak egy történetet, egy pár soros bemutatást a jelöltekről. Ezek a történetek csodálatosan megmutatják a szociális terület szépségeit, sikerélményeit és nehézségeit is. A következő nagyon szép sorokat intézményvezetője – Nagy Klára írta Nagyné Koncz Hajnalkáról.nagyon

Nagyné Koncz Hajni a legnehezebb területen dolgozik az intézményünkben, a szenvedélybeteg ellátásban. 9 éve dolgozik a szervezetünknél és az óta is rendületlenül elhivatott, lojális a szakma és a BTESZ iránt.

7 évig idősellátásban dolgozott, ahol hihetetlen hatással volt az idősekre. Az idősek nem leépültek a közelében, hanem fiatalodtak, mindez nemcsak a külsőségekben, hanem a gondolkodásukban is megmutatkozott!tűnő hangulatból, helyzetből.

Ezután nagy kihívást kapott a szervezettől, a szenvedélybeteg ellátás elindítását. 

 Tudjuk, hogy ez a legnehezebb feladat, mivel a szenvedélybetegekkel szemben az emberek többségének előítéletei vannak. A szemléletformálást a város vezetőségénél kezdte, akiktől támogatást kapott, ennek köszönhetően a fenntartó elvárásainak is rövid idő alatt eleget tett.

A szenvedélybetegekhez hihetetlen elfogadással, türelemmel, de kellő határozottsággal áll. Mindenkit szívesen meghallgat, segít a problémáik megoldásában. Minden ellátott őszinte bizalommal fordul hozzá, mert tudják, hogy ő soha nem él vissza a bizalmukkal, és soha semmilyen hátrányos megítélés, megkülönböztetés nem éri őket.

Hajni intézményünk ikonikus tagja, mindenki keresi a társaságát és amikor nincs benn –   mindenki hiányolja a személyét. Mindenki szeret a közelében lenni, a kollégák és az ellátottak is, mert mindenkire nagyon jó hatással van, kimozdítja az embereket letargikus, reménytelennek tűnő hangulatból, helyzetből.

Egy olyan közösséget teremtett az intézményben, ahová minden ellátott szívesen jár be, mert tudják, hogy örömmel látják őket és foglalkoznak velük. Olyan programokat szervez az ellátottaknak, ahol mindig jól érzik magukat, olyan mintha egy kis-nagy család lennének.

Minden erejével azon munkálkodik, hogy képessé tegye az ellátottakat arra, hogy higgyenek magukban, és hogy elhiggyék, hogy igenis meg lehet állni a lejtőn!

A közösségépítés a vérében van, ezt nem lehet tanulni, erre születni kell. Ő ILYEN, és EZÉRT MINDENKI SZERETETTEL, TISZTELETTEL, MEGBECSÜLÉSSEL, ELISMERÉSSEL GONDOL RÁ.