”Az a küldetésünk, hogy aki kér, az kapjon, aki keres, az találjon, és aki zörget, az előtt megnyíljon az ajtó.”

Olvasási idő: 4 perc

Mészáros Kornél lelkipásztorral, a BTESZ elnökségének volt tagjával beszélgettünk hivatásról, segítségnyújtásról, a BTESZ és az országos baptista misszió összekapcsolódásról.

Mesélj egy kicsit az életedről! Hogyan talált meg Téged a lelkészi hivatás?

Lassan 62 éve már, hogy megszülettem. Olyan családba érkeztem, ahol a hit, a gyülekezet, az imádság napi szinten jelen volt, így ebbe nőttem bele. Tudom, hogy fontosak az alapok, de mégis végbe kellett mennie az életemben is a megtérésnek, amikor elfogadtam Jézus Krisztust személyes Megváltómnak. Nem voltam még 15 éves, amikor tudatos döntést hoztam, hogy életre szólóan elkötelezem magam Mellette. Hitvalló keresztségemre, bemerítésemre 1975 nyarán került sor. Édesapám lelkész volt, így joggal gondolhatják sokan, hogy egyértelmű az út a lelkészi pálya felé. Nem így történt. Bár kisgyermekként a környezetismeret munkafüzet utolsó oldalán lévő kérdésre, hogy mi szeretnél lenni felnőttként, nagy betűkkel írtam, hogy baptista prédikátor, de a középiskola kiválasztásakor már a gépészet felé indultam el. Mindmáig nagyon szeretem a műszaki dolgokat, mégis a középiskolai évek végéhez közeledve Isten hívása elért hozzám: ”Menj, ahová küldelek, hirdesd, amit parancsolok neked!” (Jeremiás könyve első rész). Teológusként két évig katona voltam, két évet dolgoztam egy elektronikai gyár mérőlaboratóriumában, elvégeztem a teológiát, és Komlón kezdtem lelkipásztori szolgálatomat, 27 éves koromban. Ma is aktív lelkipásztor vagyok – immár hatunokás nagypapaként.

Mi az, ami lelkészként egyfajta ars poeticád,vezérmondatod?

Az evangélium győzelme a szolgálatom legfőbb célja. Hirdetem azt, amiben, azt, Akiben hiszek, és hozzá hívom, vezetem az embereket Jézus Krisztushoz. Ezt teszem lelkipásztorként több mint 35 éve. Négy gyülekezetben szolgáltam eddig: Komlón, Gyulán, Fóton és lassan 16 éve Újpesten.

1997-től 2021-ig voltál a Baptista Egyház főtitkára. Mit tapasztál ezekben az években az egyház életében?

Ebben a csaknem negyedszázadban óriási változásokat éltünk meg. Az egyház társadalmi beágyazottsága jelentősen átalakult, tevékenységünkben egyre több szerepet kapott az intézményesített szociális és köznevelési feladatok végzése, a karitatív szolgálatok. Sok öröm, győzelem, lehetőség, és sok akadály, küzdés is része volt a szolgálatomnak. Találkozások, egyeztetések, tárgyalások gyülekezetekkel, hivatalokkal, állami és egyházi vezetőkkel, kisebb és nagyobb rendezvényeken. Mindez nagy felelősség, de nagy lehetőség is egyben. Sokszázezer kilométert megtettem, és az éltetett, hogy nem én akartam főtitkár lenni, hanem Isten hívott el, ő tett alkalmassá, és ő segített a szolgálatom végzésében. Egyik munkatársammal Észak-Koreában járva arról beszélgettünk, hogy miért jó nekünk itt lenni. Alapvetően nem tűnt jónak, mégis jó volt, azért, mert Isten hívott el, és az Ő küldetésében vagyunk a helyünkön. Nem én találtam ki, de fontos volt számomra az az elv, hogy ha rólam van szó, akkor bárányként tűrjek, de, ha Isten ügyéről, akkor oroszlánként harcoljak. Luthernek és Augustinusnak is tulajdonítják e mondást.

A BTESZ életében is aktív szerepet vállaltál. Mit tartasz a szervezet legnagyobb értékének? 

Amikor Mile Ferenc és Faragó Tiborné Zsuzsa megkeresett tizenévvel ezelőtt, a TESZ vezetőjeként, hogy alakítsunk ki együttműködést, először nemet mondtam. Később a kitartásukat, a szervezet tevékenységét látva éreztem, hogy nyitottnak kell lennem, és az általam vezetett testületekben is ezen fáradoztam, hogy a TESZ-ből BTESZ legyen. E szervezet belső egyházi jogi személyként működik, és számos területen dolgozunk együtt. Beleilleszkedve az egyház sokrétű szociális munkájába, értékes szolgálatot végez a BTESZ. Az utóbbi időben sorra induló Új Esély Központok által olyan sérüléseket hordozó emberek is ellátottainkká válnak, akiknek eddig nem volt emberük, nem vállalták fel, hogy szembenézzenek szenvedélybetegségükkel, vagy pszichiátriai problémáikkal. A szembenézés és a színvonalas szakmai segítség mellett fontos szerepe van a hit kérdésének is. Lelkészek, lelkigondozók kapcsolódtak be, hogy a BTESZ munkáját képességeikkel, jó gyakorlatukkal segítsék. Kötelességünk, hogy a szakmai igényesség mellett mutassunk rá Jézus Krisztusra, a Szabadítóra, aki az élet forrása.

A segítségnyújtás a Bibliában is rendkívül fontos értékként van jelen. Szerinted miért fontos?

A segítségnyújtás nem mindig könnyű, mert bele kell élni magunkat a rászoruló helyzetébe, miközben a szükségeit felismerve adjuk neki azt, amivel mi rendelkezünk. A Bibliában Jézus azt mondja, hogy kérjetek, keressetek, zörgessetek! Ha felénk történik ez, akkor az a küldetésünk, hogy aki kér, az kapjon, aki keres, az találjon, és aki zörget, az előtt megnyíljon az ajtó. 

Hegyesi Zita 

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK