Amikor a mézre gondolunk, eszünkbe jut egy finom íz, az édes karácsonyi sütemények, egy gőzölgő tea, a vásárok termelőinek különböző mézportékái és az immunerősítő, betegségmegelőző tulajdonsága. Ám azt már csak kevesen tudjuk, hogy milyen utat is
jár be ez a finom nedű, mire eljut az asztalunkig. A napokban lehetőségem nyílt feltenni egy több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező méhésznek azokat a kérdéseket, amelyekre a választ csupán az eldugott könyvek apróbetűs részeiben találhatnánk meg.
Hogyan néz ki a méz útja a virágtól az asztalunkig?
A méhek a fejükön lévő szipókájukkal begyűjtik a virágról a nektárt, bekerül a mézhólyagjukba, amit bevisznek a kaptárba. Ezt követően elhelyezik a lép sejtjeibe, majd a garatmirigyük segítségével átdolgozzák, elvonják belőle a vizet és mézzé érlelik azt. A folyamat akkor válik teljessé, amikor a sejteket is lefedik. A mézet csak ezt követően tudjuk a bogaraktól elvenni. Ezt nevezzük mi a méhészberkekben pergetésnek, ami egy többlépcsős folyamat, melynek végén hordóba kerül a ”folyékony arany” és végül pedig értékesítésre.
Mire van szüksége annak, aki méhész szeretne lenni?
A legfontosabb, hogy igazán szeresse a méheket, ne féljen tőlük és lehetőleg allergiás se legyen a csípésükre. Ez a nulladik lépes, hiszen, ha valaki csak a hasznot látja bennük – a tapasztalatom szerint – azokból sohasem válik igazán jó szakember. Ha megvan a kellő affinitás, mindenképp vegye fel a kapcsolatot egy idősebb méhésszel, majd tanuljon tőle és lesse el a szakma minden fortélyát. Amikor a tanonc már biztos abban, hogy méhész szeretne lenni, akkor végezzen el tanfolyamokat, majd tegye le a vizsgákat is. Ezzel párhuzamosan pedig vásároljon néhány családot és gyakoroljon 1-2
évig azokon.
Ha valaki úgy dönt, hogy méhészkedésre adja a fejét, mégis honnan szerezhet be méheket?
Idősebb méhészektől lehet méhcsaládokat vásárolni kaptárral és keretekkel együtt. A későbbiekben némi barkácstudással az eszközök egy részét már ő maga is el tudja készíteni.
Mézvásárlásnál mire érdemes figyelni?
Aki csak teheti, az termelőtől vásárolja meg és ne boltból szerezze be, mivel így biztos lehet abban, hogy hazai és tiszta mézet fogyaszt.
Beszéljünk most egy kicsit a méhekről. Köztudott, hogy naphosszat szálnak virágról virágra. De ezt követően mégis mi alapján tájékozódnak és térnek haza a méhek?
A bogár a kikelését követő 8 napban csak a kaptárban tartózkodik, majd ezután repül ki a szabadba. Először körkörösen mozog, egyre messzebb és messzebb repül míg meg nem tanulja, hogy mit és hol talál. Ezt nevezzük betájolásnak. A felderítőút során megkeresi azokat a virágokat, melyekről nektárt lehet gyűjteni. A családjához történő visszatalálásban pedig a megszerzett tudása mellett a méhanya feromonjának illata segíti őt.
Mi történik akkor, ha rossz kaptárba térnek vissza?
A méhcsaládban vannak őrök, akiknek elsősorban az a feladatuk, hogy megakadályozzák az idegen méhek bejövetelét a kaptárba. Hordási időszakban azonban gyakran megesik, hogy mégis beengedik azt a bogarat is, aki nem a családjukhoz tartozik, mivel nektár van nála. Hagyják, hogy az idegen elhelyezze a lép sejtjeiben ezt a mézalapanyagot, majd az őrök ezt követően vagy kizavarják őt, vagy elpusztítják a kaptárkijárónál. A rossz ajtón kopogtatás leginkább a virághordás időszakában fordul elő, mivel akkor nagy az átmenő forgalom a légtérben.
Milyen hierarchikus viszonyok vannak náluk?
Elsősorban 3 ”féle” méhet különböztetünk meg. A család legkevésbé dolgos tagja a here, aki kizárólag a méhanya megtermékenyítéséért felelős. A párzást követően kiűzik őket a kaptárból, mivel ezután érdemi munkát, azaz nektárgyűjtést nem végeznek, csupán felélik a mézkészletet. A dolgozókra már többféle feladat hárul. A fiatal, kevésbé erős méhek kaptáron belüli tevékenységet látnak el, etetik a fiasítást, az új nemzedéket és érlelik a mézet. A legerősebb méhek, pedig mindig az őrök szerepét töltik be, illetve vizet és virágport hordanak a családnak. A hierarchia legtetején pedig az anya helyezkedik el, aki a méhkirálynő. Az utódokért felel, gyakorlatilag ő tartja össze az egész családot.
Most elég hideg van kint. Virágokat sem nagyon találni. Mit csinálnak ilyenkor ezek a kis zümmögő állatkák?
A méhek a hidegben beállnak a ”telelésre”, ami azt jelenti, hogy egymást melegítve pihennek a betakart kaptárban.
Az interneten böngészve többször is találkozhatunk olyan videókkal, amelyeken a méhek ”táncolnak”. Ennek mi a magyarázata?
Ezt a jelenséget örömrepülésnek nevezzük, amikor az idősebb bogarak először hozzák ki a fiatal méheket és megmutatják nekik a kaptáron kívüli életet is.
Méhészünk a beszélgetés során megosztotta velünk azt is, hogy ez a szakma számára nem csupán munka, hanem hivatás is, amit csak valódi elkötelezettséggel és szeretettel lehet végezni. Hazánkban hozzá hasonlóan, meglehetőségen sokan foglalkoznak még méhekkel. Támogassuk őket és vásároljunk mi is hazai termelőktől.
Bihari Anikó