Nekünk Mohács kell?-Vélemény a magyar történelem egyik
fordulópontjáról
Hosszú éveken keresztül végtelenül csalódott és dühös voltam a mohácsi vereség és az ország nagyhatalmi státuszának elveszítése miatt. Természetesen mindenkit okoltam, ahogyan azt kell: az ország vezetését, a törökökkel szembeni érdektelenséget, és még a Nyugatot is, amely, egy ismétlődően fellépő magyar délibáb értelmezésében, akkor is cserbenhagyott minket.
A történelemmel egyre behatóbban foglalkozva idővel megtanultam árnyalni az eseményeket, és nem fekete-fehérben látni a világot.Megértettem, hogy a dolgokat nem lehet önmagukban nézni, hiszen senki és semmi nem légüres térben létezik, hanem kölcsönhatások rendszerében. A magyar külpolitika kihívásai között már I. Lajos király uralkodása idején, vagyis 1382 előtt megjelent a török, hiszen mindkét hatalom a balkáni államok feletti befolyás megszerzéséért küzdött. Az 1396-os nikápolyi vereséget követően a Magyar Királyság védekezésre kényszerült a déli ellenséggel szemben. S bár 1402-ben a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek Timur Lenk mongol hadától, és a birodalom szétesett, szívós munkával újraépítették.
Ezt követően mind a magyar, mind a török támadó hadjáratok zöme kudarccal végződött, egészen az 1520-as évekig és végül a mohácsi csatáig. Több mint száznegyven év egy olyan hatalom szomszédságában, amely a kor egyik legjobban felszerelt tüzérségével és gyalogságával rendelkezett, amely az európai hűbéri állammal szemben erősen központosított volt, hódításra volt berendezkedve és gyakorlatilag kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezett. Ezzel kelt birokra egy közepes méretű (az Oszmán Birodalomhoz képest kicsiny) állam, amely erőforrásainak nagy részét a védekezésre költötte, száznegyven év alatt öt dinasztia cseréjét élte meg, állandó belső pártharcokkal küzdött. Nagy török hódítók egész sorával harcolt, míg végül az utolsó nagy hódítási hullámmal szemben nem bírta tartani magát. Ez egyáltalán nem rossz teljesítmény. A Magyar Királyság a kor európai politikai, hadi és gazdasági kultúrájának megfelelően működött, és megfelelő nagyságú hadserege is volt, amely felvehette a versenyt az európai hadseregekkel. A probléma abban rejlett, hogy a szomszéd más hadi kultúrával és mentalitással rendelkezett, valamint iszonyatos emberi és anyagi erőforrásokat birtokolt.
A mohácsi csata kimenetele nem szégyen,hanem egy vereség egy nagyon erős ellenféltől. A tragédia nem a vereségben, hanem az örökössel nem rendelkező király halálában rejlett, az ezt követő kettős királyválasztás és a Habsburg-jelenlét eredményezte végül az ország központi területeinek megszállását és az ország három részre szakadását 15 évvel a csata után.
Seres László
