Gondolatok a krízisről
Az élete során minden ember él át krízist, sőt kríziseket. Ezek olyan helyzetek, amik kibillentenek minket a szokásos érzelmi-mentális állapotunkból. Sok feszültséggel járnak, érzelmileg megterhelnek minket. Egyre csak körülöttük forog a gondolatunk, annak ellenére, hogy ezt az állapotot inkább kerülnénk és szívesen terelnénk a figyelmünket valami másra. Mindannyian fel tudunk sorolni ilyen szituációkat. Ilyen lehet egy élethelyzetből átlépni egy másikba, átélni veszteséget, kudarcot, csalódást. A sort lehetne folytatni, a lehetőségek száma végtelen. De mikor és miért lép fel krízis?
Minden embernek vannak életvezetési vagy túlélési stratégiái. Ezek azok a gondolatok, hiedelmek és viselkedési módok, amik alapján az életünket szervezzük, és jobban vagy rosszabbul, de vezetjük. Ez a rendszer, amit hosszú évek során hozunk létre, biztonságot nyújt, mert kereteket ad a létezéshez. Az önképünk és a világképünk alapjait alkotják, vagyis azt a módot, ahogyan a világot és benne önmagunkat látjuk.
Krízissel akkor szembesülünk, amikor a szokásos életvezetési vagy a helyzetekkel való megküzdési stratégiáink nem vezetnek eredményre. Fellép egy váratlan szituáció, amit nem tudunk megoldani a rendelkezésünkre álló eszközökkel, és ez okozza a problémát, a feszültséget. Előfordulhat, hogy azért, mert még soha nem kerültünk ilyen helyzetbe, vagy éppen eddig az eszközeink képesek voltak valamilyen elfogadható megoldást nyújtani nekünk.
Ebben az új helyzetben azonban, éppen a jellege miatt tehetetlenséget, elveszettséget, értetlenséget, akár a világ ellenségességét élhetjük át, hiszen egyszerűen nem boldogulunk többé, és nem értjük, hogy miért, hogy mi történt a világgal, mi történt velünk. Az esetek többségében ráadásul nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi történik velünk. A krízis tehát ebből a szempontból nem más, mint szembesülés azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk mindentudók. Az élet túl nagy és az élet túl összetett ahhoz, hogy néhány módszer és információ segítségével változatlanul éljünk a fiatalságunktól a halálunkig.
Mit tehetünk?
A krízis során fellépő feszültséget mindenféleképpen oldani kell. Az a legjobb megoldás, ha az új helyzetnek megfelelő stratégiákat alakítunk ki, vagy módszereket sajátítunk el. Ez természetesen azzal jár, hogy felülvizsgáljuk a korábbi hiedelmeinket, akár felül is írjuk őket, változtatunk a viselkedésünkön, új szemléletmódot alakítunk ki. Ez természetesen nem megy egyszerűen és fájdalom nélkül, de ez a növekedés, a változás ára.
Seres László
