Önzetlenül szeretni

Olvasási idő: 5 perc
A szülői szeretet Istentől kapott erő és hatalom arra, hogy az életünkbe érkező kis jövevényeknek mindent megadhassunk. Hiszen nekik Mi vagyunk az élet, a fény, amely a helyes irányba terelgeti Őket. Ez a fajta hihetetlen szeretet egy áldás! Hát osszuk meg másokkal is! Kiváló példa erre a Baptista Tevékeny Szeretet Misszióhoz tartozó, Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat egyik nevelőszülője, aki férjével együtt két kicsi gyermeknek biztosít most szerető, nyugodt otthont. A szülői szeretet e nemes formájáról és a mindennapokról Abaházi-Virág Anikót kérdeztem.

Kérlek, pár mondatban mesélj magadról és a családodról!

Abaházi-Virág Anikó vagyok. Két saját gyermekem van: egy 28 éves lány, és egy 17 éves fiú. A lányom már férjhez ment, így a férjemmel neveljük a fiúnkat és a két kis nevelt gyermekünket: Ronit (7 éves) és Kristófot (3 éves). Hívő, keresztény család vagyunk. Rendszeresen járunk gyülekezetbe és a gyerekek is nagyon szeretnek járni. Férjem építőiparban dolgozik, én pedig műkörmösként tevékenykedem.

Mikor érezted úgy, hogy készen állsz arra, hogy az anyai szeretetedet megoszd más gyermekekkel is?

Jó pár nevelőszülő ismerősünk van. Nagyon foglalkoztatott minket is ez a dolog. De túlléptünk rajta, mert azt gondoltuk, hogy nem vagyunk rá készek. Majd egy napon a baptista gyülekezetben láttunk egy hirdetést, hogy nevelőszülőket keresnek. A férjemmel már sokat beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne, ha ezek a gyerekek rajtunk keresztül megismernék Jézust és általuk esetleg a családjuk is. Sokat imádkoztunk, hogy a megfelelő döntést meghozzuk. A lányom pont ebben az időben költözött el tőlünk, így egy szoba megüresedett. A gyülekezetünkben egyre többen mondták milyen jó lenne, ha tudnánk vállalni ezt a nemes feladatot.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózattal?

A baptista gyülekezetben voltunk imaalkalmon. Ott találkoztunk Bacsó Benjáminnal. A beszélgetés során felhozódott a nevelőszülőség és megemlítettük, hogy mi is gondolkodunk rajta. Elkérte a telefonszámunkat, majd egy pár nap múlva meglátogatott minket az otthonunkban. Sokat beszélgettünk, majd döntöttünk. Kitöltöttük a jelentkezési lapot és mondta, hogy majd a kolléganője felveszi velünk a kapcsolatot. Így ismertük meg Éles Mariannt. Ő általa kerültünk kapcsolatba Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózattal.

 Végül elvállaltátok a nevelőszülőséget. Miért?

Több szempontot néztünk a férjemmel. Mivel a nagyfiam születési rendellenességgel született, nehezen tudtam dolgozni. Rendszeresen a kórházakat, orvosokat jártuk és sajnos járjuk is. Egyik szempont az, hogy munkahely, amely mellé biztos fizetés jár. Ugyanakkor Isten a szívünkre helyezte, hogy van lehetőségünk segíteni olyan gyermekeken, akik nélkülöznek, éheznek, fáznak és éhezik a szülői szeretetet. 

A döntésetek hallatán furcsán néztek rátok a családtagjaitok?

Először meglepődtek. Talán még meg is ijedtek, hogy idegen gyerekeket fogunk befogadni. Nem tudták, hogy hogyan fogják elfogadni őket. Sok beszélgetés után végül Ők is támogatták a döntést.

Mi kellett ahhoz, hogy nevelőszülők lehessetek?

Először jelentkezni kellett nevelőszülőnek. Majd készítettek egy környezettanulmányt, hogy megfelelő-e a lakásunk a
gyerekek fogadására. Szükség volt továbbá orvosi és pszichológiai vizsgálatokra. Majd egy tanfolyamot kellett elvégezni.
Pontosan mi a feladata egy nevelőszülőnek? Feladatunk, hogy napi 24 órában teljeskörűen ellássuk a gyermekeket. Biztosítani kell nekik egy szerető otthont, ételt, italt, tisztálkodást, oktatást, ruházatot, orvosi ellátást.

Mióta vannak nálatok a gyerekek?

Roni 4 és fél éve van nálunk. Kristóf pedig 7 hónapja.

Első alkalommal biztos, hogy furcsa lehetett a találkozás. Mivel próbáltad oldani az ilyen napokat?

Játszóterezéssel,beszélgetésekkel, és kirándulásokkal!

 Milyen lelki kötődés alakul ilyenkor ki a gyermek és a nevelőszülő között?

Nálunk nem létezik saját és nevelt gyermek. Nem teszünk különbséget a sajátunk és a nevelt gyermekeink között. A gyerekek engem tartanak anyukájuknak és a férjemet pedig apukájuknak. Nagyon kötődnek hozzánk és mi is hozzájuk. Nem is gondoltam volna az elején, hogy “idegen” gyereket így lehet szeretni.

Sok közös programotok van?

Mindent együtt csinálunk. Életkoruknak megfelelően járunk moziba, játszóterekre, állatkertbe, vidámparkba, egy vagy több
napos kirándulásokra, strandra. Valamint eljárunk éttermekbe enni, és megyünk fagyizni, illetve nyaralni is.

Mesélnél esetleg nekünk egy kellemes élményről, amit nevelt gyerekekkel közösen éltél át?

Sok élményünk van, de talán mikor Roni elsőnek bújt hozzám és azt mondta, hogy: “Szeretlek Anya!” Vagy mikor az első ruháját, játékát, fagyiját kapta. Olyan csodás volt látni az arcán az örömöt! Kristóffal is csodás élmény volt, mikor elmentünk állatkertbe, ahol még sosem volt. Vagy mikor elmentünk először fagyizni! Nagyon boldog a szívem, mikor örömet tudok nekik okozni!

Mit ad Neked a nevelőszülőség?

Először kihívásnak éltem meg azt adni a gyerekeknek, amiben sosem részesültek. Hiszen olyan környezetből jöttek ezek a kis drágák, ahol nem volt arra lehetőségük, hogy jobban megismerhessék a körülöttük lévő világot. Ami nekünk és a gyerekeinknek természetes, az ezeknek a túlélő gyermekeknek közel sem az. Próbatétel, mert olyan dolgokkal találkozok, amit nem minden nap lát az ember. Mi nevelőszülők szebbé tehetjük a mindennapjaikat! Hálás vagyok Istennek értük!

Honti Orsolya

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK