Örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal
A BTESZ hitéleti tevékenységének meghatározó szereplői a missziós koordinátorok. Ők fogják össze és segítik az intézmények lelkigondozóit, miközben maguk is aktívan vesznek részt a lelki beszélgetésekben. Kelédiné Gáll Damaris számára ez utóbbi különösen is fontos. A BTESZ gyermekvédelmi területének missziós koordinátoraként célja, hogy a beszélgetéseiben az öröm duplázódjon, a bánat pedig feleződjön.
Szeptemberben érkeztél a BTESZ-hez, de korábbi munkád során is hitéleti és szociális területen dolgoztál. Melyik miért fontos számodra?
Baptista családban nőttem fel és már nagyon korán megmutatkozott, hogy nyitottság van bennem Isten és a hit felé. Rendszeresen imádkoztam és már 9 évesen eldöntöttem, hogy Istent szeretném követni, majd 12 évesen be is merítkeztem. Éppen ma (az interjúkészítés napján – a szerk.) volt 25 éve a bemerítésem. Ez pedig egy nagyon jó és erős alapot adott a későbbi életemhez is, habár a nehézségek engem sem kerültek el, de Isten mindig átsegített ezeken. Azt is már egészen korán tudtam, hogy az emberek szolgálata is fontos lesz számomra, sőt a férjem, Marci számára is, aki lelkipásztor. Vele a Baptista Teológiai Akadémián ismerkedtünk meg, fiatalon összeházasodtunk és három gyermekünk van.
Hogyan jelenik meg az emberek szolgálata az életedben?
Úgy érzem, Isten arra hív engem, hogy a kivetetteket és az elesetteket szeressem a legjobban. A célom, hogy megmutassam mindenkinek, hogy nincsenek egyedül és éreztessem velük, hogy értékesek. Isten ugyanis így szeret minket: nem köti semmihez, nincsenek feltételei az ő szeretetének. Szeretném átéreztetni az emberekkel, hogy mindenki ugyanolyan fontos, mert Isten nem kivételez. Nekünk csak el kell fogadnunk a szeretetét.
A BTESZ-ben a Bárka Baptista Óvoda mellett a gyermekvédelmi területen dolgozol, leginkább a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózattal közösen. Miért fontos ez a terület a számodra?
Mi öten vagyunk testvérek, és van egy örökbefogadott öcsém is. Saját bőrömön tapasztaltam azt, hogy milyen folyamatok mennek végbe a családban és a családba fogadott gyermekekben egy ilyen helyzetben. Volt olyan nevelt testvérem is, aki egy ideig élt velünk, így annak a kihívásait is ismerem, hogy milyen az, amikor valaki bezárkózik és nem engedi, hogy szeressék. Örökbefogadott öcsém kapcsán pedig azt tapasztalhattam meg, hogy milyen az, amikor valaki hagyja, hogy szeressük. Ez megváltoztatta az ő és a mi életünket is. Az emberek szeretete éppen ezért fontos számomra. Hiszem, hogy Istennek az ember a legfontosabb.
Hogyan jelenik meg ez a szeretet a beszélgetéseidben?
A Biblia azt írja, hogy „Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.” (Róma 12:15) Ha a haragot, a gondokat, a fájdalmakat magunkban tartjuk és egyedül próbáljuk cipelni, az mérgezi és felemészti az embert. Úgy látom, hogy helytálló ez a Spurgeon idézet: „A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fele bánat.” Isten társas lénynek teremtett minket, így az öröm és a bánat megélése is könnyebb másokkal, mint egyedül. A beszélgetéseimben is ezt szeretném segíteni.
Hegyesi Zita
