Pár szóban az empátiáról - Nagy Klára kolléganőnk gondolatai

Olvasási idő: 3 perc

Ahhoz, hogy bele tudjuk képzelni magunkat valaki más helyzetébe, képesnek kell lennünk arra, hogy megérezzük, felismerjük az érzéseit, ez pedig érzelmi intelligencia nélkül lehetetlen.

A beleérző képesség az, amely képessé és hajlandóvá tesz bennünket arra, hogy a másik ember szemén keresztül szemlélhessük a világot. Sokan összekeverik a szimpátiával, de ez jóval több annál. A jó hír az, hogy az empátia fejleszthető, de ez a történetemből is kiderül majd. A szociális területen dolgozók számára nélkülözhetetlen az empatikus képesség, hiszen mi mindannyian olyan emberekkel foglalkozunk, akik valamilyen problémával küzdenek és irányukba elsődleges az empatikus odafigyelés, odafordulás. Ugyanakkor mindez a kiégés veszélyével fenyegethet minket. Ezért rendkívül fontos az arany középút megtalálása.

Had osszak most meg veletek egy történetet: 3-4 évvel ezelőtt a szenvedélybetegek nappali intézményébe, támogatott foglalkoztatás keretében felvétel előtt állt egy szociális végzettséggel/tapasztalattal nem rendelkező munkatárs jelölt. Egy elég markáns, határozott kinézetű férfi volt. Szeretett volna dolgozni, de nagy kétségei voltak az ajánlott munkakör felől.

Elmondta nekem, hogy ő képtelen a szenvedélybetegekkel együtt érezni. Nem tudja őket elfogadni, és nem tud úgy feléjük fordulni. A beszédéből áradt az ítélkezés és az volt az álláspontja, hogy ezek az emberek maguknak köszönhetik, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Én ekkor egy hosszasabb beszélgetést folytattam vele. Mondtam neki, hogy én adnék egy esélyt neki, hogy megváltozzon a gondolkodása ezekről az emberekről. Abban bíztam, hogy ha megismeri őket és az életútjukat, akkor másként fog ezekre az emberekre tekinteni. Elvállalta a munkát és több mint fél évig dolgozott közöttünk.

Amikor megszűnt a munkaviszonya leültünk megint beszélgetni és megköszönte nekem, hogy adtam neki egy lehetőséget. Elmondta, hogy milyen változáson ment keresztül. Teljesen máshogy kezdte el látni a segítségre szoruló, elesett embereket. Az empatikus képessége sokat fejlődött, amely a közvetlen klienskapcsolatnak és a részünkről érkező támogató közegnek volt köszönhető. Nagy eredménynek ítéltem meg én is ezt a személyiségváltozást, főleg annak tudatában, hogy a későbbiekben is egy szociális intézményben helyezkedett el, amely korábban elképzelhetetlen volt a számára.

A történet tanulsága az, hogy: Mindig adjunk lehetőséget az embereknek, hogy megismerjék a szociális terület nehézségeit, szépségeit. Mindenki képes az empátiára, még akkor is, ha önmagáról ezt elképzelhetetlennek tartja.

„Nem tudok senkinek semmit tanítani, csak megteremthetem számára azt a környezetet, amelyben tanulni képes”. (Carl Rogers)

Nagy Klára

Megosztás itt: facebook
Facebook

TOVÁBBI FRISS CIKKEK