“Petőfi 200” a Petőfi-emlékév margójára
Petőfi Sándor az a magyar történelmi személy, akinek már óvodás korában minden gyerek tudja a nevét és személyét, életét és halálát pedig a mai napig legendák övezik. Nagyon korán a magyar nemzeti pantheon része lett és kimozdíthatatlan onnan.
A nemzet költője 200 évvel ezelőtt, 1823. január 1-jén, Kiskőrösön született Petrovics Sándor néven. ”Petőfiként” először 1842 októberében jelentkezett egy versével. A fiatalember nyughatatlan természetű volt. 16 évesen katonának állt, de a seregből 1841-ben egészségügyi állapota miatt leszerelték, majd később vándorszínész lett belőle. A helyét és érvényesülési lehetőséget kereső fiatalember sokat nyomorgott, majd később az ifjú tehetséget Vörösmarty Mihály karolta fel. Fiatalon ”berobbant” a verseivel, ami ebben a korban nem volt jellemző, így évekig tartó megrendült anyagi helyzete végül rendeződött. 1847 szeptemberében vette feleségül szerelmét, Szendrey Júliát, akit csak a harmadik lánykérésre engedett hozzámenni az apja. Ezt követően pedig 1848. december 15-én megszületett egyetlen fiúgyermekük, Zoltán.
Petőfi költészetében és életében nagy szerepet játszott a hazaszeretet. Liberálisként, a haladást éltetve és a feudális rendszer ellen tüntetve, az úgynevezett ”márciusi ifjak” egyik tagjaként 1848. március 15-én előidézője volt a pesti forradalomnak. A magyar történelem egyik nagyszerű napján többször is elszavalta talán leghíresebb versét, a Nemzeti dalt. Petőfi szélsőségesen baloldali volt, tovább szerette volna folytatni a forradalmat, miközben a Batthyány-kormány konszolidálni akarta a kialakult helyzetet. Petőfi, akinek nemcsak politikai nézete, hanem sokszor a viselkedése is szélsőséges volt, részben önhibájából megbukott a nemzetgyűlési választásokon, így nem lett a törvényhozó testület tagja. A szabadságharc kitörését követően tiszti rangot kapott.
Bátor katona volt, de fegyelmezetlensége miatt rendre összerúgta a port feletteseivel, s többször csak azért nem került hadbíróság elé, mert magas rangú tisztelői (pl. egyszer Görgei Artúr is) hagyták ”megúszni” az esetet. Josef Bem, ”Bem apó” tábornokkal azonban nagyon jól megértették egymást. Bem seregénél volt az 1849. július 31-én vívott segesvári ütközetben is, ahol a honvédek vereséget szenvedtek. Menekülés közben néhányan találkoztak vele, ezt követően azonban sem civilben, sem hadifogolyként többé nem látta senki. Néhány évtizeddel a halála után, majd az 1980-as években is felröppent egy hír, miszerint Petőfit az oroszok Szibériába deportálták és évtizedekkel később ott halt meg. Az állítás bizonyíthatatlan, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 1849. július 31-én hősi halált halt. Alig 26 évet élt, de ebbe a két és fél évtizedbe annyi esemény, alkotás és eredmény fért bele, hogy méltán tekinthető teljesnek az élete, egy olyan ügyért – a haza üdvéért – áldozva az életét, amiért folyamatosan dolgozott és harcolt.
Seres László
