Presser könyve(i)
Presser Gábor az a személy, akinek zenei életműve hitelességéről nemigen folynak heves viták. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy „Pici bácsi” mennyire magával ragadó stílusban ír. Izgalmasan sokan írnak, de ennyire élvezetesen csak nagyon kevesen. A „Presser-sztori” olyan hangulatosan csapong a lapokon, hogy közben egyszer sem veszítjük el a fonalat. Olyannyira belehelyez minket a történetbe, mintha csak egy láthatatlan ismerősként loholnánk együtt az LGT-vel, hogy elérjük a moszkvai járatot.
Az irónia kedvelői gyakran fognak harsányan felnevetni, a következő lapon pedig egyszerre kapunk a fejünkhöz, hogy miként lehetett ilyen korban, ilyen rendszerben, ilyen körülmények között így zenélni? Rengeteg a könyvben – valamint immáron a nemrég megjelent második kötetben is – az utalás a zenéire, ha pedig van a telefonunkon egy QR kód olvasó alkalmazás, ritka koncertfelvételekre és zenei utazásokra kalauzol minket „Pici bácsi”. A lapokból árad a kitartás, az alázat és a szenvedély – ha valamit igazán szeretsz és nagy odaadással űzöl, akkor nem azzal foglalkozol, hogy ki és miként akar keresztbe tenni, hanem csak csinálod, mert szereted. „Mi valóban teljes odaadással zenéltünk, valószínűleg egyszerűen azért, mert úgy a legjobb. Ettől aztán nem volt a közönség és köztünk semmiféle fal.”
Benedek Dávid
Fotó: Mai-könyv.hu
