A szenvedélybeteg ellátás BTESZ -es kollégáink saját bevallása szerint az egyik legnehezebb terület a szociális szolgáltatásokon belül. Embert próbáló türelem, bizalom, de nagyon erős személyiség is kell hozzá. Ezen kívül empátia, hiszen minél több esetet ismer meg egy szakember egyre inkább azt látja, hogy szinte mindenki kerülhet ilyen helyzetbe. A társadalom gyakran elítéli, akaratgyengének bélyegzi a szenvedélybetegeket. Eközben ha mélyen magunkba nézünk be kell látnunk, szinte mindenkinek vannak szenvedélyei – csak az a kérdés, hogy ezzel mennyire ártunk magunknak, vagy a környezetünknek.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy egy kollégánk tapasztalatai szerint a legtöbb szenvedélybeteg valamilyen törés, családi esemény kapcsán vált függővé. Ez persze nem lehet egy önpusztító és más életét is sokszor megnehezítő életre tökéletes magyarázat, de ritka az az eset, amikor egy szenvedélybeteg harmonikus, nyugodt körülmények között él, szerető családban.

Persze erre sokan mondhatják előítéletesen, akár tapasztalatból is, hogy biztos ő tette tönkre a családját, a szenvedélybetegsége miatt menekültek el tőle a barátok – de a tapasztalat ezzel szemben az, hogy a legtöbb esetben még a hozzátartozók is meg tudnak fogalmazni egy konkrét élethelyzetet, ami a családtagjuknál kiváltotta a szenvedélybeteg életmódot. Persze egyre több kutatás mutat arra, hogy a genetikai hajlam is lehet a szenvedélybetegség mögött, vagy gyermekkori traumák – mégis a kérdés ennél összetettebb.

Ezért nem érdemes általánosítani, ítélkezni, kizárólag a környezetünkben látott tapasztalatokból kiindulni. (sosem teszi le …., úgysem változik meg senki…., nincs értelme segíteni neki…) Annál is inkább, mert ha tényleg körülnézünk az ismeretségi körünkben, akkor jó példákat is találhatunk – csak ezek általában sokkal nagyobb csendben történnek és kevésbé látványosak, mint a negatív példák.